jázminos zöld teán és vaníliás són füstölt kacsamell céklapürével és kölessel

papírtigris helyett, Frankenstein-terv előtt, 2 óra alatt összehajintott péntek délutáni ozsonna. (ápdét, már utána: nagyon szar volt. egy órás késéssel indított az előadás, ami aztán 3 órán át húzódott. az első óra határozottan szórakoztató volt, hála Rába Roland magánszámának (volt a Lánynak is egy emlékezetes 4 perce a tánccal a jutubra), de az egész azért összességében nagyon széteső és kínosan hosszú. amúgy a díszlet zseniális, a klisék a szokásos mundruczósak: kurvák, zene, kiszolgáltatottság. de a nehéz istennek lennivel ez most nem összevethető.)

know-how a köleshez
  • 15 dkg köles (mosva) – 1 bögre, amúgy
  • 1 répa kockázva
  • 1/2 cukkini kockázva
  • 3 zöldhagyma karikázva
  • cc. 4 dl zöldségleves (kockából, má’ megint)

a megmosott kölest megpirítottam és először csak 2 dl levessel főzni kezdtem (fedő alatt). cél volt, hogy ne kása legyen a végeredmény. amikor felszívta az összes levet, öntöttem még alá, egyszerre keveseket. 20 percnyi főzés kellett neki.
amíg köles főtt, répa párolódott, aztán cukkini is. hagymáék nyersen adódtak a kész köleshez.
amikor minden komponens megfőtt/párolódott + a hagyma, össze lettek keverve. sózni a leveskocka miatt nem kellett.

a céklapüréhez
(ami redukciónak indult, de egy éles kanyarral más véget ért)
  • 1 fej cékla
  • 2 kk cukor
  • 1/2 dl olivaolaj
  • só, bors

a céklát kuktában megfőztem (14 perc), hideg víz alatt a krumplihámozómmal megpucoltam, botmixerrel és a sóval, borssal, cukorral pürésítettem. (a redukciónál kimaradt volna a só, bors, helyette a pürét be kellett volna forralni.) hozzáadtam az olajat és még egyszer átkavartam.

az eredeti tervem az lett volna, hogy chips lesz a püréből – nem tudom, hogy gondoltam, mindenesetre a terv még tökéletesítést kíván
a kacsamellhez
(a múltkori szerencsétlenkedésem után, amit rozé kacsamell-ügyben véghez vittem, kicsit szorongtam. mégiscsak 1000 HUF volt a kácsa)
  • 42 dkg fiatal kacsamellfilé bőrrel
  • 3/4 bögre (a fekete kávés) szálas zöldtea
  • 3/4 bögre só
  • 3/4 bögre rizs
  • 1 rúd vanília

a kacsamellek bőrét beirdaltam (nem sikerült a húsba nem belevágni).
a wokba tettem 2 réteg alufóliát. erre tettem rá a só-rizs-tea-vanília keveréket. ezt lefedtem újabb 2 réteg alufóliával. az alufóliára pediglen rája tettem az immár beirdalt kacsamelleket bőrös felükkel felfelé. és lefedtem. nagyláng. 10 perc (de nem vettem le a platniról lezárás után sem, úgyhogy a maradékhő dolgozott még szerintem ugyanennyit.)
a fedő alatt meglehetőst gyorsan igen nagy füst képződött, ami remekül megfüstölte a melleket.
és akkor a következtetések: 1) ez nem pont amerikai konyhás lakásba való étek; 2) rándevúra sose csinálnám (márha még randevúznék), mert még 9 óra múlva is masszív füstölő (mármint húsfüstölő) szagban ülök; 3) télen semmi szín alatt nem csinálnám meg, a szag tárva-nyitva levő nyílászáró mellett van még mindig velem.

before – after

a füstölés után a bőrös felükkel lefelé sütöttem meg őket. igazából nem mértem az időt, addig sültek, amíg a szalonna rész szép színt nem kapott. végig mellettük voltam, időnként meglocsoltam a kiolvadt zsírral a húst. nem lett tökéletes rozé, viszont elképesztően k finom, omlós hús igen. ez tesvírem véleménye volt, aki kifejezte abbéli reménykedését, hogy a jövőben jobban elmélyedek a hússütés bugyraiban.

forrás a húshoz

Szólj hozzá!

Az email címedet bizalmasan kezeljük. A * karakterrel jelölt részek kitöltése kötelező.