sütőtök-birs-pálinka

ha otthon kell valamit főzni, mindig visszagyerekesedek, anya lesz a főnök. meghát a konyha azért mégiscsak az övé, én csak vendégszerepelek. aztán tezsvírem új gépe. semmi nem olyan rajta, mint az enyémen. nyilván. nikon.
vagy csak én öregszem.
nyitókép: 3 tök hever a bejáratnál laza összevisszaságban, a konyhapulton 5 kiló csudálatos birs, apa kertészetéből. a kamera tovább néz a kert felé, ahol belelógnak az arcába kékszőlők a lugasról.
hát így is lehet, gondolta Éci, és betömött egyben egy tepsi reszelt túróst (a fél disznó után).
és akkor most az előző 2 bekezdés összefűzése: volt otthon ez-az anya konyhájában, én meg főztem lekvárt, flat-cateset, nem írom le újra, pont így csináltam mindent, csak dupla adagot.

megjegyzések:

  • a vízből csak mértékkel tettem, épp, hogy ellepte a kockákat
  • apa pálinkájából az 1 dl kissé túlzónak bizonyult (mondjuk nem is birs volt, hanem nem tudom, mi)
  • nem esik szét lekvárformára, botmixerelni kellett
  • tettem még bele fahéjat is, amit a pálinka totálisan leigázott
  • kupakra állítva hagytam kihűlni, semmi dunszt, reménylem, kitart azért ő
  • inkább vesszék a feledésbe bele, de kompakt géppel a büdös életbe többet soha

6 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. Anonymous

    Apádat exportáld hozzánk,mert a birs haldoklik,bármit csinálunk vele,állandóan ledobja a termést.
    Pere

    Válasz
    1. Éci

      Viki épp most írt: “úristen a lekvár annyira dúrva, hogy egyszerűen leírhatatlan” – csak, h tudd 🙂 (bár azt hittem neked a pálinka inkább…) csináltam tök fasza képet a sevillai közösségi bicajokról, kell-e?

      Válasz

Szólj hozzá!

Az email címedet bizalmasan kezeljük. A * karakterrel jelölt részek kitöltése kötelező.