a város tele k nagy reduction feliratokkal, meg még k nagyobb % jelekkel. tegnap délután átszkeneltem a kínálatot.
eredmény:
25 perc alatt rájöttem, hogy mégse érdekel ez engem annyira, hogy még több időt fordítsak rá.
amit viszont nagy örömmel nyugtáztam, hogy a dunnes szupersztor csodálatos karácsonyi tányérkáit elhordta a nép még árcsökkenés előtt – rendkívül boldoggá tett a tudat, hogy végre nem spúrkodtam és időben léptem adtam ki irreálisan sok eurót 2 tányérért.
újra van gyönyörűszép (és üveg) cupolóm (mondjuk, ez pont nem volt leárazva).
(a kalácsról már történt megemlékezés, ugye, tovább nem is firtatom a miérteket.)
és ma úgy ébredtem, hogy akármi áron, de valami ehetőt csinálok csóri házastársamnak. shakshuka* lett, hamar is, meg nagyon elrontani se lehet. betömte. kétszer is azt mondta, hogy jó. (bár ha az előző napok felhozatalát nézem, valószínűleg így reagált volna le egy vajas kenyeret is.)
*csípős, római köményes paradicsomszósz buggyantott tojással, gyakran valami sós sajttal – tipikus reggeli étel Tunéziában, Marokkóban, Líbiában és Algériában. pitával adják, hogy legyen mivel mártogatni.
Hozzávalók
- 1 fej hagyma apróra vágva
- 3 gerezd fokhagyma, összezúzva
- 1 friss csili (én most fresnot, ami csak moderáltan csíp, de amúgy ízlés szerint: a lényeg: csípjen)
- 1 doboz paradicsomkonzerv
- 1 ek pirospaprika
- 1/2 tk római kömény, őrölve
- 5 dkg brindza (vagy feta)
- 4 tojás
- petrezselyemzöld (opcionális)
- pita (vagy egyéb kenyérféle)
Know-how
- a felkockázott hagymát és a felkarikázott csilit kevés olajon megdinszteltem.
- rászórtam az őrölt római köményt, a paprikát, hozzáadtam a fokhagymát, kavartam 2-3 rajtuk, aztán ráöntöttem a paradicsomot levestől, és – a paradicsom dobozával mérve – még egy fél doboz vizet. sóztam.
- 15 percig közepes lángon rotyogtattam, aztán óvatosan beleütöttem a tojásokat, úgy, hogy egymáshoz ne érjenek, lefedve kb. 5 percig még főződtek (ennyi idő alatt a sárgáknak illet volna megfőni – nem tették). a brindzát a végén tettem bele. kész.
- genial
Szépségesek a tányérok, gondolom a kenyér sem “bóti”…
(csak neked: alsó tányér papír, felső 50 cent volt az egyik cseritiben, a kenyér meg a magyar lidl-ből, és már olyan száraz volt, h csak fényképre volt jó – na? ne tessék mindig hinni a szemnek ;))
🙂 attól még kérem, minden szép!
ott vagy a kanálon, tükörben
észrevette! jár a képeslap 🙂
szupcsi! 🙂
Uhh ezt megcsinálom!
Olyan profin fotózol..éhes leszek tőle + azt akarom ami a képen van, ott és most! 🙂
🙂 🙂 🙂