ma egész napos szomorkodást tartottam, mert Andi hazament, és nehéz visszatalálni a mindennapjaimba.
a legnehezebb az ittlétben a barát- és színháznélküliség.
túllendülőnek csináltam egy crumble-t (amit Andinak ígértem, de végül kapott helyette egy adag teszkós raviolit egy szintén teszkós szósszal, hadd vigye hírét a nagyszerű konyhámnak) és mindjárt elhúzok kedvestanárbácsi fotós órájára, de előtte még meg akarom írni a kicsenéjd-nyerő (definitely) és tarkabárkajáték-nyerő (definitely 2.) gravlaxot, ami már kész van vagy 1 hete és amit a pénteki partin akartam villantani. a 3. üveg bornál eszembe is jutott, hogy elfelejtettem prezentálni, de addigra már mindenki telezabálta magát a zseniális kencéimmel (és nekiállt berugni), amikről majd egyszer biztos írok, de mióta semmi dolgom, nincs időm semmire.
Hozzávalók
- 50 dkg nagyon friss lazac, filézve, de bőrrel
- 6 dkg barnacukor
- 5 dkg só
- 20 dkg cékla, lereszelve
- 1 nagy csokor kapor, összevágva
- 4 ek sherry (vodka is oké)
Know-how
- a cukrot, a sót, az összevágott kaprot és a lereszelt céklát összekevertem.
- egy mélyebb tepsibe, amiben a félbevágott hal kényelmesen elfér, egy réteg folpackot terítettem (nem vágtam le a darabot, mert a végén beletekertem a halat), a félbe vágott lazac egyik felét a bőrös felével lefele ráfektettem.
- beledörzsöltem 2 evőkanál sherryt és ráhalmoztam a kapros-sós-cukros keveréket.
- a még csupasz másik felet bedörzsöltem a maradék sherryvel és ráfektettem a másik félre úgy, hogy a bőrös fele felfele nézzen.
- az így előállított szendvicset szorosan betekertem folpackkal, rátettem egy másik tepsit a tetejére és lesúlyoztam konzervekkel.
- a hűtőben 4 napig érleltem (vékonyabb szelet hal esetén 2 nap is elég.)
- ez idő alatt elég sok lé eltávozott a halból (a só miatt), amit leöntögettem róla.
- a 4. napon kibontottam a csomagot, a kapros-céklás cuccot lekapargattam róla nagyjából (!!nem lemostam!!), egy nagyon éles késsel nagyon vékony szeleteket vágtam belőle, a bőrét levágtam és állva tömtem magamba. közben sírtam a gyönyörűségtől és azt gondoltam, hogy óbeszépazélet!, aztán közvetlenül ez után azt is, hogy mától csak gravlaxon akarok élni.
 |
Ej, ha citrom helyett lime lett volna – még magyarosch is lett volna 🙂 gravlax: ötös; fotó: csillagos ötös
a lime az jobb? vagy csak utálod a citromot? mondjad meg azonnal! 🙂
én imádom,legalább egy éve tervben van, mondjuk,hogy a friss(en fogott) lazac az oka a késlekedésemnek.
(igen, minden gyönyörű.as usual)
képzeljed el, drága Rita, ma volt napsütés, meg madarak, meg rügyezés, meg én, amint futok a tájban, légiesen, könnyedén, 7.8 km.t – közben eszembe jutottál – tényleg -, meg az is, ezt a tényt megírom neked.
ebből a felsorolásból itt most több is hiánycikk, nap már van, rügyező fák MÉG nem, a légiesség,könnyedség jelzőkről nem akarok beszélni, speciel te sem vagy,viszont megírtad és én meg úgy tudok örülni az ilyennek,őszintén!
köszönöm 🙂
meg még az jutott eszembe, hogy mégis kik rúgtak be, ha nincsenek barátok??
ondtam már, h imádom, h mindig kötözködsz? 😉
na, ez megdöbbentett, nekem ilyet még sosem mondtak és ez tök komoly. viszont az igaz, hogy az értő olvasás képességével bírok! 😀
Most sikerült eljutnom idáig (fontos embör bringaexpón volt 4 napig),de kóstolás nélkül is tudom,hogy ilyen “must have” nekem.
egy barát
Pere
de miért nem voltál rajta egy expós fotográfián se? átnéztem vagy 3x, de nem lellek. nem értem. a leglelkesebb önkéntesük vagy, bazz!
tudod,hogy csendben,a háttérből írányítok mindent,mint ha azt történne,amit más akar 😀