karácsonyi chill, 3 sör, tudod-e a választ játék.
É: kell-e tartanunk a kacsacsőrű emlőstől?
B: kell. van valami méreg a sarkantyújában – és nem viccel, látom a fején.
É: a kacsacsőrűnek??!!
B: ja.
É: dehát már kihalt.
B: tényleg? szegény.
– – – –
a levesnek szokás szerint az ég világon semmi köze a történethez, a karácsonyhoz pláne, még a nyáron csináltam valamikor, csak lusta voltam lefordítani a receptet hozzá. de ma, hogy újévre ilyen szép fehér lett minden, eszembe jutott ez is, meg a mátrai képek is. (csináltam egy jó kis lencsés cuccot még 31-én, amúgy, amitől lehet, hogy zsírgeci gazdag 2017. elé nézek, de hogy a január 1-ém túléléséhez nagyban hozzájárult, az egészen biztos. Pere anyukájának a korhelylevesével együtt. és magamat ismerve húsvétra lesz is poszt belőle.)
Hozzávalók
- 1 fej hagyma, apróra vágva
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 fej karfiol
- 7.5 dl zöldség alaplé
- 2.5 dl tej
- 4 dkg gorgonzola
- só, bors
- joghurt a tetejére
- kolbászmorzsa valami száraz, enyhén csípős kolbászból
Know-how
- az apróra vágott hagymát megdinszteltem, a végén a felszeletelt fokhagymát is hozzáadtam és kevergettem még kicsit.
- erre az alapra ment a rózsáira szedett karfiol, az alaplé és a tej és kb. 15 perc alatt közepes lángon megfőztem a karfiolt.
- belemorzsoltam a gorgonzolát és botmixerrel pürésítettem.
- a kolbászmorzsához a kolbászt késes aprítóban kicsit megdaráltam - az aprítékot kevés olajon megpirítottam.
- a levesre már a tányérban tettem egy kanál joghurtot és megszórtam a pirított morzsával.
forrás: Donna Hay issue 86. (Apr/May 2016)
na, és még egy kis szívem csücske Mátra, ami az idei karácsonyunk kétségkívül legjobb ötlete volt (mondjuk a Mátra mindig jó ötlet), a Postamesterrel, a Bé terv sztrapacskájával, a túrákkal és a szaunázásokkal együtt.
és azt tudtad, hogy nem halt ki a kacsacsőrű emlős? a mai napig él Ausztráliában
na tessék, én nyertem 😛
ha most még az is kiderül, hogy sarkantyúja is van, felfüggesztem a kraftsör-fogyasztást.
ha úgy vesszük, a Mátrában kihalt 😀
Én csak annyit szerettem volna mondani, hogy talán ezt (de lehet, hogy egy másik karfiollevesét amiben nem volt tejszín) anno megcsináltam, és nem lett ilyen szép sima. De látván a kommenteket, ami most fontosabb: Ausztráliában még tényleg van egy kevés kacsacsőrű emlős, de szerintem Éci nyelve megbotlott a kraftsörtől és biztosan a Dodo madárra gondolt, aki sajnos már nincs közöttünk.
Ui.: A képek most is nagyon szépek. A téliek pláne.