szomorú történet 2 doboz olajoshalról

éppen megbeszéltük, hogy milyen kellemesen csalódtunk a franciákban [a hálidéj 5 napja alatt, amit náluk ettünk végig töltöttünk], amikor ránk került a sor a reptéri átvilágításnál (a reptér 10 méter hosszú, 4 kapus és a kijelzőn másnap délig fent van az összes járat, csak hogy érzékeltessem a hely méreteit), ahol a dolgozó ékes franciául valószínűleg azt mondta el, hogy a 2 napja nagyon gondosan kiválasztott olajoshalaim ott maradnak neki, miközben magához vette őket – én nem kevésbé ékesen, ámde angolul felhívtam a figyelmét, hogy ha nem adja vissza a halaimat azonnal, felpofozom ezt talán újra kellene gondolni, mert úgy 2 hónapja ugyanebben az EU-ban Portugália-Hollandia viszonylatban semmi gond nem volt az épp ilyen konzervekkel. nem értettük egymást, de nem adtam fel – ennek eredményeképp 3 perc múlva már az összes szolgálatban lévő ott állt a szalag két oldalán, és erősítésnek befutott egy golyóálló mellénybe öltözött úriember is. na, ekkor döntöttem úgy, hogy elengedem a halaimat (miután láttam, hogy Amszterdamban a reptéren 5, pont ilyen mellénybe öltözött úr nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan kent előbb a falra, aztán a padlóra egy fickót, aki nem igazolta magát, amikor erre megkérték).
a konzerv-dráma után perszehogy láttak valami NAGYON gyanúsat a bőröndben a röntgenen, ami miatt perszehogy félreállítottak és perszehogy szétszedték a bőröndöt atomjaira, csak hogy tudjam, hol a helyem. (ennél a résznél már nemcsak a halak miatt anyáztam.)
így történt, hogy az egyébként 1 perces átvilágítási processz fél órásra sikerült és a végén már kicsit drukkoltam, hogy időben odaérjünk a 4 lépésre levő kapuhoz.
(…)
mindezek után felültünk egy olyan gépre, ahol még gyárilag volt a karfában hamutartó (!!!), ami kevéssé zavart volna, ha az első pillanattól kezdve nem azt érzem, hogy k.ra fogok örülni, ha ez a gép egyben földet ér valahol. bárhol.


a salátához a világon semmi átkötést nem találtam, néha előfordul az ilyen.

herby corn salad

vajas kukoricasaláta

vajas kukoricasaláta

Hozzávalók

  • 25 dkg ceruzabab
  • 1 doboz kukoricakonzerv (vagy 25 dkg mélyhűtött/friss)
  • 1 kisebb gumó édeskömény
  • 2 marék konzerv csicseriborsó (opcionális, épp volt egy fél üveg maradék, hogy-hogy nem)
  • 1 tényleg nagy csokor petrezselyem-kapor-tárkony*-menta
  • 3 dkg vaj

Know-how

  1. a zöldbabot megpároltam.
  2. amíg ez történt, a kukoricát leöblítettem (a konzervet, ha frisset használtam volna, először megfőzöm, szintúgy a mirelitet is).
  3. az édesköményből ék alakban kivágtam a kemény részt az aljából, a megmaradt részt vékonyra csíkoztam.
  4. a csicseriborsót szintén leöblítettem, és leszedegettem a külső héjat a szemekről.
  5. a zöldfűszereket felaprítottam.
  6. a megpárolódott, még meleg zöldbabra rádobtam a vajat (ami elolvadt rajta) és összeforgattam a felaprított zöldfűszerekkel, aztán szép sorban az összes többi hozzávalóval.
  7. Balázs annyit bírt mondani, amikor hazajött, hogy a tegnapi jobb volt, úgyhogy a k.jó grillezett csirkemellből ÉS a salátából ezúttal nem kapott (volna, ha nem gyakorolt volna bűnbánatot - de megtette, úgyhogy megvacsorálhatott kedves társaságomban.)

*a friss tárkony zöldfűszerként használata a legújabb kedvenc elfoglaltságom

http://www.eztettem.hu/2018/08/vajas-kukoricasalata.html

herby corn salad

ez is friss tárkony és ebben is tök jól működött.
ez meg csak egy bónuszkép, mert nem bírtam magammal.

herby corn salad

Szólj hozzá!

Az email címedet bizalmasan kezeljük. A * karakterrel jelölt részek kitöltése kötelező.