húsos kategória bejegyzései

unalom

én nem tudom, mi az isten lelt, de egy hónapja nem vagyok képes normális konyhai létre. cserébe visszataláltam a szakácskönyv–ekhez (új belépők), meg szorgalmasan megveszek továbbra is méregdrága, de remekpompás újság–ok–at (pl.), amiket szépen sorjában végig is olvasok, sőt, eltervezem, hogy akkor most elejétől a végéig, tényleg, de aztán eszembe jut a mosogatás, a krumplipucolás, a hagymaszeletelés, a habverés, meg ilyesmi, és inkább csinálok egy vajas kenyeret. ha történetesen nem 4 napos és tökszáraz a kenyér. és mivel leginkább de, [ Tovább ]

57. VKF + Ottolenghi

banh xeó megengedőleg. a banh xeó ugyanis rizslisztből készül, kókusztejjel és kurkumával. ebből csak rizsliszt és kókusztej nem volt itthon. de mire ezt felfedeztem, egyrészt már felkeltem pont a palacsintasütés kedvéért, másrészt meg rákészültem, hogy megcsinálom a palacsintákat. úgyhogy sima tejjel és sütőporos liszttel csináltam. bocs. a VKF-nek semmi köze nem volt az elkészítés tényéhez, de ha már pont a palacsinta a téma, árut kapcsolok. az Ottolenghi-könyv meg…! először csak lapozgatod. aztán 1.5 perc múlva már nincs elég ujjad, amit [ Tovább ]

tészta kézzel —

azt gondoltam, hogy amíg csöpög szegényBalázsba az infúzió, addig én a rendkívül kényelmes hokedlin mellette üldögélve elolvasok mindent, amit a könyvfesztiválon összevásároltam. na. most már tudom, hogy egy kórteremben mindig történik valami sokkal izgalmasabb dolog egy hvg-különszámnál. meg azt is, hogy az egész napos hokedlin üldögélés (jó, voltam kint egyszer kávézni) képes úgy leszívni, mintha egy napot végigkapáltam volna. úgyhogy esténként, mielőtt beájultam az ágyba, 3 teljes percet a délmagyar gasztrorovatának a lapozgatására fordítottam, amit Balázs nagyszülei raknak el nekem [ Tovább ]

egy újabb Jamie-leves: avgolemono

a Kifőztük májusi számába készült ez a leves, a színe legyen vörös fehér koncepcióm alapján – aminek a kigondolásánál elfelejtettem azt az aprócska tényt, hogy világos – mondjuk pont fehér – alappal nem rendelkezik az eztettem műterem. ettől függetlenül a leves szerintem kimondottan jó: simán el tudom képzelni a nyári szezonra, a citrom miatt. (Balázst kommentár nélkül támadtam le vele, hang nélkül ette meg, amíg egy másik magazin draftját nézte végig – aztán felállt, jöszmékelt, kifejetette a véleményét a forint [ Tovább ]

mondjuk: töltött káposzta

a múltkori gyászos kelkáposzta-főzelékem után nyilván eszembe se jutott újból szembesülni a ténnyel, hogy egy rohadt főzeléket se vagyok képes abszolválni. de a kelkáposzta rohamosan sárgult, kellett vele valamit csinálni. (…) majdnem pont egy hónappal azután, hogy akkor rövidnek gondolt időre felfüggesztettem a konyhai ténykedésemet, sikerült olyat főznöm(ünk), ami jó. olyan fél óra múlva arra járok és még ezt a felet megeszem, jó?-féleképpen jól sikerült darab. mennyiségileg semmi pontosság nincs, minden érzésre ment bele. Printquinoával töltött káposztalevél joghurtos uborkasalátával Hozzávalók25 [ Tovább ]

pulyka teriyaki

volt egy korszakom, amikor úgy gondoltam, a szentendrei útról felkanyarodni az árpád hídra oké. biciklivel. aztán felmértem ezt-azt. hogy az autók nem látnak. ha látnak, nem szeretnek. és jobb tovább életben maradni, mint nagyonlaza biciklisfutár imidzsben felkerülni az ő-is-bicajos-volt emlékfalra az ősCM oldalon. most hasonlatos élményeim vannak a fényképezéssel. azt hiszem, lezárult a lelkes amatőrfényképész korszakom egy aláírt getty-szerződéssel a felismeréssel: kevés ez, éci, nagyon kevés. azt veszem észre, hogy a 36. tutoriált olvasom végig, képes vagyok felirat nélkül végigülni [ Tovább ]

gombás marhapástétom

mióta csili anyánk megtanított pástétomot csinálni, azóta ipari mennyiségben fogy a pástétom errefele. és mivel fasírtban relatíve gyenge vagyok (mondjuk csak ilyen finoman) újabban már fasírt helyett is pástétom van, mert mi ennyire menők vagyunk. az legalább nem esetleges: mindig gusztustalanul néz ki. cserébe finom. ráadásul mindig más ízű. (írhatnám, hogy “isteni” reggeli lehet belőle “lusta vasárnapokra” “ropogós, friss kenyérrel” és a többi, és a többi — de az esetek 114%-ában vasárnap inkább ebéd a reggeli, kenyér szinte sosincs, a [ Tovább ]

húsgolyók sült céklás jégcsapretek-tzatzikivel

újabb kulináris csúcsostromlás – amíg a húgom a vidéki birtokon várja a locsolókat és közben báránysültet pakol a szájába. majdnem sírásig sajnáltam magam, n5kor, a salátámat tömve, a gyerekvédelem intézményrendszerét tanulmányozva és eddig észrevétlen összefüggéseket felfedezve. bár ha jobban belegondolok, igazán kár lenne belémpocsékolni nívósabb dolgokat – úgyse tudom, mit eszek. olvasok napi 14-ben. úgyhogy ma borsófőzelék lesz, tükörtojással. Éci-menza. Printhúsgolyók sült céklás jégcsapretek-tzatzikivel Hozzávalóka salátához (inspiráció Piszkétől) 1 öklömnyi cékla megsütve (félbevágtam és alufóliában megsütöttem) 1/2 jégcsapretek zsülienre reszelve [ Tovább ]

miért együnk fajitat?

mert jó. írói vénám elhagyott legott, de tán feléled egyszer, én meg visszatalálok kicsiny konyhámba – addig meg konzerv, e: Printfajita Hozzávalóka paradicsomsalsahoz: 20 dkg cherry paradicsom negyedelve 1 kis fej shallotta hagyma (vagy lila, vagy zöld) nagyon apróra kockázva 1 csokor petrezselyem (koriander igaziból) apróra vágva 1 csili (vagy ki mennyit bír, kellemesen csípjen) 1 lime leve só a guacamolehoz 1-2 érett avokádó (a létszámtól függően) 1 kisebb fej hagyma, nagyon apróra vágva só, bors a reszelt sajthoz 10 [ Tovább ]

egy szerelem története

…avagy csirke és enoki találkozása a rizspapíron az van, hogy ma délután elkészültek az elmúlt időszak legjobb képei, és igazából hagynám is a fenébe az írogatást (mint az önmegvalósítás egyik formáját, 4 gyerekkel későbbre), mert a recept maga nem nagy cucc, tegnap hajintottam össze vacsorára, maradékból. a hangsúly az enokin* volt, ahhoz kellett valami körítést csinálnom. (az enoki szerelem volt első látásra. annyira kopasz és csúnya és lehetetlen kinézetű, hogy muszáj volt beleszeretnem.) *gombafajta, igen hosszú szárral és igen minimális [ Tovább ]