húsos kategória bejegyzései

kenyérbél helyett

Szilvia ma jelezte, hogy jó lenne, ha nem a rémhalat kéne néznie a továbbiakban. illetve, hogy nagyszerű lenne, ha a folytatás olasz vonalon történne. nem tudom, mennyiben olasz ez a húsgombóc, de az utóbbi időszak legjobban sikerült húsgombóca volt, kétségkívül. mivel nincs ihletem az újabb londoni kalandozások glosszásítására, kénytelen vagyok egy tökdurva gasztrovonalas kontentet szolgáltatni a kenyérbél helyettesíthetőségének kérdéskörében, mert a húsgombócba kell(ett volna) kenyérbél – de nem volt itthon. úgyhogy kénytelen voltam utánaolvasni (a boltba menés nyilván eszembe se [ Tovább ]

nagyon sok víz

Írországban sokat esik. (ennél ordasabb közhellyel még nem nyitottam.) bár meteorológiailag nem is annyira: a déli régióban (felénk) pl. átlag 150 napon esik, akkor is csak éppen-éppen, óránként 1-2 mm-t (vö. monszun – na, ugye). az eső nagyrészt egy speciális “száraz” fajta, permetez, hajat kócol, de nem áztat. vannak rosszabb napok, amikor igen, ilyenkor kell beállni egy fa alá, vagy egyéb esőárnyékba, és türelmesen megvárni azt az 5-10 percet, amíg elmúlik vagy újra átvált száraz esőbe. viszont ami az elmúlt [ Tovább ]

unalom

én nem tudom, mi az isten lelt, de egy hónapja nem vagyok képes normális konyhai létre. cserébe visszataláltam a szakácskönyv–ekhez (új belépők), meg szorgalmasan megveszek továbbra is méregdrága, de remekpompás újság–ok–at (pl.), amiket szépen sorjában végig is olvasok, sőt, eltervezem, hogy akkor most elejétől a végéig, tényleg, de aztán eszembe jut a mosogatás, a krumplipucolás, a hagymaszeletelés, a habverés, meg ilyesmi, és inkább csinálok egy vajas kenyeret. ha történetesen nem 4 napos és tökszáraz a kenyér. és mivel leginkább de, [ Tovább ]

57. VKF + Ottolenghi

banh xeó megengedőleg. a banh xeó ugyanis rizslisztből készül, kókusztejjel és kurkumával. ebből csak rizsliszt és kókusztej nem volt itthon. de mire ezt felfedeztem, egyrészt már felkeltem pont a palacsintasütés kedvéért, másrészt meg rákészültem, hogy megcsinálom a palacsintákat. úgyhogy sima tejjel és sütőporos liszttel csináltam. bocs. a VKF-nek semmi köze nem volt az elkészítés tényéhez, de ha már pont a palacsinta a téma, árut kapcsolok. az Ottolenghi-könyv meg…! először csak lapozgatod. aztán 1.5 perc múlva már nincs elég ujjad, amit [ Tovább ]

tészta kézzel —

azt gondoltam, hogy amíg csöpög szegényBalázsba az infúzió, addig én a rendkívül kényelmes hokedlin mellette üldögélve elolvasok mindent, amit a könyvfesztiválon összevásároltam. na. most már tudom, hogy egy kórteremben mindig történik valami sokkal izgalmasabb dolog egy hvg-különszámnál. meg azt is, hogy az egész napos hokedlin üldögélés (jó, voltam kint egyszer kávézni) képes úgy leszívni, mintha egy napot végigkapáltam volna. úgyhogy esténként, mielőtt beájultam az ágyba, 3 teljes percet a délmagyar gasztrorovatának a lapozgatására fordítottam, amit Balázs nagyszülei raknak el nekem [ Tovább ]

egy újabb Jamie-leves: avgolemono

a Kifőztük májusi számába készült ez a leves, a színe legyen vörös fehér koncepcióm alapján – aminek a kigondolásánál elfelejtettem azt az aprócska tényt, hogy világos – mondjuk pont fehér – alappal nem rendelkezik az eztettem műterem. ettől függetlenül a leves szerintem kimondottan jó: simán el tudom képzelni a nyári szezonra, a citrom miatt. (Balázst kommentár nélkül támadtam le vele, hang nélkül ette meg, amíg egy másik magazin draftját nézte végig – aztán felállt, jöszmékelt, kifejetette a véleményét a forint [ Tovább ]

mondjuk: töltött káposzta

a múltkori gyászos kelkáposzta-főzelékem után nyilván eszembe se jutott újból szembesülni a ténnyel, hogy egy rohadt főzeléket se vagyok képes abszolválni. de a kelkáposzta rohamosan sárgult, kellett vele valamit csinálni. (…) majdnem pont egy hónappal azután, hogy akkor rövidnek gondolt időre felfüggesztettem a konyhai ténykedésemet, sikerült olyat főznöm(ünk), ami jó. olyan fél óra múlva arra járok és még ezt a felet megeszem, jó?-féleképpen jól sikerült darab. mennyiségileg semmi pontosság nincs, minden érzésre ment bele. Printquinoával töltött káposztalevél joghurtos uborkasalátával Hozzávalók25 [ Tovább ]

pulyka teriyaki

volt egy korszakom, amikor úgy gondoltam, a szentendrei útról felkanyarodni az árpád hídra oké. biciklivel. aztán felmértem ezt-azt. hogy az autók nem látnak. ha látnak, nem szeretnek. és jobb tovább életben maradni, mint nagyonlaza biciklisfutár imidzsben felkerülni az ő-is-bicajos-volt emlékfalra az ősCM oldalon. most hasonlatos élményeim vannak a fényképezéssel. azt hiszem, lezárult a lelkes amatőrfényképész korszakom egy aláírt getty-szerződéssel a felismeréssel: kevés ez, éci, nagyon kevés. azt veszem észre, hogy a 36. tutoriált olvasom végig, képes vagyok felirat nélkül végigülni [ Tovább ]

gombás marhapástétom

mióta csili anyánk megtanított pástétomot csinálni, azóta ipari mennyiségben fogy a pástétom errefele. és mivel fasírtban relatíve gyenge vagyok (mondjuk csak ilyen finoman) újabban már fasírt helyett is pástétom van, mert mi ennyire menők vagyunk. az legalább nem esetleges: mindig gusztustalanul néz ki. cserébe finom. ráadásul mindig más ízű. (írhatnám, hogy “isteni” reggeli lehet belőle “lusta vasárnapokra” “ropogós, friss kenyérrel” és a többi, és a többi — de az esetek 114%-ában vasárnap inkább ebéd a reggeli, kenyér szinte sosincs, a [ Tovább ]

húsgolyók sült céklás jégcsapretek-tzatzikivel

újabb kulináris csúcsostromlás – amíg a húgom a vidéki birtokon várja a locsolókat és közben báránysültet pakol a szájába. majdnem sírásig sajnáltam magam, n5kor, a salátámat tömve, a gyerekvédelem intézményrendszerét tanulmányozva és eddig észrevétlen összefüggéseket felfedezve. bár ha jobban belegondolok, igazán kár lenne belémpocsékolni nívósabb dolgokat – úgyse tudom, mit eszek. olvasok napi 14-ben. úgyhogy ma borsófőzelék lesz, tükörtojással. Éci-menza. Printhúsgolyók sült céklás jégcsapretek-tzatzikivel Hozzávalóka salátához (inspiráció Piszkétől) 1 öklömnyi cékla megsütve (félbevágtam és alufóliában megsütöttem) 1/2 jégcsapretek zsülienre reszelve [ Tovább ]