Receptek, amikben van paradicsom

egy születésnap margójára

itt most egy csodálatos brownie-nak kellene következnie, ami Péter születésnapi vacsorájának képezte jelentéktelen részét, de nem fog, mert egyrészt én is beláttam, hogy a csodálatos jelzőt a legnagyobb jóindulattal sem tudom a kész produktumra ráaggatni, másrészt amikor Dóra meglátta, szerintem elfelejtve, hogy hangosan gondolkozik, azt mondta, hogy nem érti, hogy ez hogy nézhet így ki, amikor milyen állatjó képeket lát a blogon. de ez a probléma nem igazán volt lényegi a későbbiekben. másnap jött egy körímél a házigazdától (“A sokszor [ Tovább ]

rendhagyó

főzés versre. vers Nagy Zsukától, aki bohó ifjúkoromban fontos részét képezte az életemnek – azóta elmúlt az ifjú és a bohó jelző, ő igaziból is költő lett, én továbbra sem találom a helyes öndefíniciót, de legalább már nem vitázunk a politikán. ő ír, én megihletődöm és főzök. így kerek. UPDATE: a 2017-es könyvhétre jelent meg Zsuka új kötete Küllők, sávok címmel az Orfeusznál – nagyon szeretem az egészet, de az m-sorozatot különösen. m4 mióta szeretlek, várlak, nem tudok már egyedül [ Tovább ]

KÖZÖS RECEPT #2: nizzai saláta

csudálatos tavaszi vasárnap reggel, a madarak őrjöngenek, a nap süt, én frissenüdén kisuhanok a konyhába a kávéért (…) – na jó, nem pont, de a nap sütött és én ténylegesen örvendeztem (leginkább csak magamban, mert Balázs nem szeret velem örülni hétvégén hajnalban), hogy akkor most  kirándulás. a Spike Islandre. úgy 3 napja, mióta a takarítási hevemben megtaláltam a prospektust róla, erre készülök. mondjuk, lehetett volna annyi eszem, hogy odatelefonálok, hogy ne a fent említett csodálatos vasárnapi reggelen derüljön ki, hogy [ Tovább ]

nagyon sok víz

Írországban sokat esik. (ennél ordasabb közhellyel még nem nyitottam.) bár meteorológiailag nem is annyira: a déli régióban (felénk) pl. átlag 150 napon esik, akkor is csak éppen-éppen, óránként 1-2 mm-t (vö. monszun – na, ugye). az eső nagyrészt egy speciális “száraz” fajta, permetez, hajat kócol, de nem áztat. vannak rosszabb napok, amikor igen, ilyenkor kell beállni egy fa alá, vagy egyéb esőárnyékba, és türelmesen megvárni azt az 5-10 percet, amíg elmúlik vagy újra átvált száraz esőbe. viszont ami az elmúlt [ Tovább ]

tempeh

annak idején, amikor először ettem tempehet, a leghalványabb fogalmam sem volt róla, hogy mit eszek. (egészen biztos csináltam zseniális fotókat is róla, de most kaptam a tájékoztatást, hogy azon a túrán 1300 kép készült az én gépemmel, a NAS-on egy mappában van minden, és azonos a dátum, úgyhogy Écink első tempehje nem indul meg a világhír felé. de a Lilla Warung igen – nyugdíjas koromban mellé költözök és egész nap enni fogok.) amikor felfedeztem, hogy a kedvenc kínai boltomban is [ Tovább ]

pizsama

a tavalyi nyárból kiindulva teljesen nyugodtan hajítottam ki a túlsúlyos bőröndből 2 nyári gatyát, még el is magyaráztam magamnak, hogy Budapestről mindig melegebbnek hiszem Írhont, és hogy tán inkább még egy pulóvert kéne magamra aggatni másnap reggel, nem nyári göncök felett busongani. erre: mióta visszajöttem m-e-l-e-g van, izzadás, éjszaka nyitott ablaknál alvás nyári (!!!) takaróval, sőt trikó és mezítláb (is lenne, ha nem lennének otthon a készleten levő nyár szandáljaim). meg a futás este. van a futógatya. hosszú és meleg. [ Tovább ]

miért együnk fajitat?

mert jó. írói vénám elhagyott legott, de tán feléled egyszer, én meg visszatalálok kicsiny konyhámba – addig meg konzerv, e: Printfajita Hozzávalóka paradicsomsalsahoz: 20 dkg cherry paradicsom negyedelve 1 kis fej shallotta hagyma (vagy lila, vagy zöld) nagyon apróra kockázva 1 csokor petrezselyem (koriander igaziból) apróra vágva 1 csili (vagy ki mennyit bír, kellemesen csípjen) 1 lime leve só a guacamolehoz 1-2 érett avokádó (a létszámtól függően) 1 kisebb fej hagyma, nagyon apróra vágva só, bors a reszelt sajthoz 10 [ Tovább ]

nem parenyica

az egyébként már haladógurman-szinten levő házastársam ma reggel annyit bírt mondani a mozarellakrémemre, hogy: “hát, ez nem egy parenyica…”. (gondolom, itt az egyszerűségére próbált utalni.) mélyen elgondolkoztam, hogy megérdemli-e egyáltalán a citrommal és kakukkfűvel sült tengeri sügért*, ami a mozarellakrémhez járt vala. megkegyelmeztem végül, saját jól felfogott érdekemben: ha éhen hal, nem fog több mozarellát venni nekem. ami – most már ezt is tudom – nem parenyica, de azért jó az. krémként. bazsalikomos paradicsompürével. a hal mellé. *!!a tengeri sügér [ Tovább ]