a meg nem vett új fotóapparáthoz. aminek az ára quaestor-kötvényben volt. azért ‘csak’ ennyi, mert olvasok kiszámolót elég rendszeresen, és van legalább halvány fogalmam a kockázat-hozam összefüggésről és a vállalati kötvény fogalmáról. amiről a harmincpárezer kisböfi jelentős hányadának nem volt, a mindenféle kommenteket olvasgatva. (azt nevezzük csak simán ironikusnak, hogy a kockázat nélkül nincs nagy haszon alapvetést éppen egy többnapos quaestor befektetői-képzésen verték az emberek fejébe, amit én is végigültem. bár a forexes résznél már éreztem, hogy rossz helyen vagyok.) [ Tovább ]

a tegnapi nap tanulsága: soha ne kérdezd meg a rádbízott 4 évestől a boltban, hogy tuti elég lesz-e a palacsinta vacsorára. és akkor nem fogsz állni mint Bálám szamara a hegyen, amikor 26 perccel később közli, hogy nem palacsintát szeretne mégsem, nem fogod harmadjára is kinyitni a hűtőajtót, hogy meggyőződj róla, hogy tényleg csak egy fej brokkoli és 2 üveg bor van itthon, meg egy zacskó abonett. bár ebben az esetben megfosztod magad attól a végtelen nagy örömtől, amit egy [ Tovább ]

nincs élet bicikli nélkül, szerintem se, de az utóbbi két hétben elém került biciklis tartalmak odáig juttattak, hogy idegroham közeli állapotba kerülök, ha belefutok még egy kerékpáros-megváltástörténetbe  (valamikor autós voltam, de aztán vettem egy biciklit, és azóta majdnem világbéke), vagy a másik fajtába, amikor arról értekezik a szerző, hogy ő már akkor biciklizett Budapesten, amikor mások még lóval jártak. Karafiáth Magyar Narancsban megjelent írása (Traumák a nyeregben) pont ilyen idegállapotra való gyógyír: hangosan röhögtem végig a teljes írást a szemüvegen [ Tovább ]

ma az első mondat, amit elolvastam (a fészbukkon, hol máshol olvas ilyen baromságokat az ember): “Különleges nap az idei év első teremtő napja, hiszen egybeesik a telihold jelenségével. A tibetiek szerint ezen a napon minden, amit teszel, gondolsz, érzel vagy mondasz, az 10 milliószorosan száll vissza rád.” és most teljesen mindegy, hogy az ezotéria pont olyan messze áll tőlem, mint a telihold maga, de nyilván rögtön elkezdtem szorongani az előttem álló naptól. és addig szorongtam itt magányosan, hogy 20 perc [ Tovább ]

a 2 évvel ezelőtti dráma óta nem merem nem komolyan venni a házastársam nyavajgását az egészségügyi állapotát illetően, úgyhogy hétfőn nagyon lelkiismeretesen főztem teát és coldrexet, mértem lázat (37.4 – de nem szóltam semmit, komolyan vettem) és jöszmékeltem néma csendbe burkolózva, amíg délután úgy 3 órát aludt. mivel keddre normalizálódott a hőmérséklete, nagy mártíromsággal ugyan, de elvonult dolgozni – mondjuk a du. 3 órás törzsidő után 12 perccel már itthon volt és látványosan az ágyba hanyatlott azzal, hogy rendkívül gyengének [ Tovább ]

lentebb a nyugalom megzavarására alkalmas, kimondottan rémületes történet következik: ha nem érzi magában az erőt, kérem, NE olvassa tovább. tényleg. nem vagyok egy valentin-alkat, ennélfogva nem éreztem válságban a házasságomat, mert nem egy kazal rózsában ébredtem 14-én reggel, cserébe én se sütöttem szív alakú sütikét szeretlek felirattal, sőt, a reggeli turmixot se szivecskés szívószállal szervíroztam (hanem rántottával, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz). és mivel nem vagyok egy valentin-alkat, nem készültem semmiféle tervvel a nap csodálatos eltöltésére – na, [ Tovább ]

van annál idegesítőbb, amikor a semmi közepén az egyetlen, még használható biciklije is leáll az embernek? nem defektet kap, hanem megáll. miután hosszas gondolkozás után rájön az ember, hogy mit tegyen, hogy mégse a hátán kelljen hazacipelni a kerékpárt a pusztából és a bicikli újra gurulásképes, ha nem is vele, de mellette – – – akkor jön egy gonoszul elhelyezett padka és megmutatja, hogy VAN idegesítőbb a kerékpár leállásánál. például az, amikor az újraindítás mámorában rögzíteni elfelejtett kerék önálló éltetre [ Tovább ]

vételeztem két üveg bort a Bortársaságnál, amivel beszáguldottam a DM-be, hogy még a vége előtt elkapjam a Vandinik kivonás előtti brutál-leárazását. pont az ő polcuk előtt történt a tragikus baleset, melynek során az egyik, nagyon nagy gondossággal kiválasztott bor eldobta az életét, és otthagyott engem egy szépen terjedő rozéfoltban. (egyszerűbben: vettem egy leárazott miklóscsabit k drágán.) de a szomorú eset összehozott két emberrel, akik kicsit visszaadták azt a reményemet, hogy nincs még minden elveszve kis hazánkban: a boltos lánnyal, aki [ Tovább ]

amikor ezt olvastam, még otthon voltam a megszépítő messzeségben és pont az edényes részt emeltem ki az egészből, amikor átküldtem a cikket a házastársamnak és csak félig gondoltam komolyan – aztán Írországban volt egy kis boldog viszontlátás a busztól a lakásig, majd hirtelen szembesültem némi mosatlannal a konyhában (némi = gyakorlatilag a konyhaszekrény komplett tartalma, plusz a pizzásdobozok), amitől az otthon 6 hétig izmosodó feminizmusom csúnyán kiakadt: tkp. a tányérdobáláson kívül minden volt itt (ami pusztán azért maradt el, mert [ Tovább ]

 egy bicajtúrán rettenetesen összevesztünk Ferivel egy bogrács akármi fölött kb. azon, hogy karikázzuk vagy kockázzuk a hagymát. azóta szigorúan egy estére korlátozzuk az együtt töltött időt, lehetőleg az asztal különböző részein ülünk és kínosan őrizzük a status quo-t. úgyhogy kicsit tartottam a közös főzéstől Perével meg vele, de mind a hárman úgy gondoltuk, jobb lesz békésen lerészegedni, mint vérfürdőt rendezni a karácsonyi vacsora alatt, ezért elképesztő udvariaskodási köröket futva a szintidő két és félszerese alatt főztük meg a kosherit (ami [ Tovább ]