nem rémlik, mikor történt legutóbb ennyi minden egy hét alatt életemben először velem.
életemben először ültem Balázs mellett egy orvosi rendelőben és koncentráltam 800%osan, hogy értsem, mit mond a doktorbácsi Balázsról, aki félig már önkívületben volt és egyáltalán nem volt hajlandó figyelni.
aztán éltemben először robogtam át a városon úgy, hogy Balázs nem szólt bele sehol, hogy mikor melyik sávban lennék sokkal jobb helyen - mert még ekkor sem volt magánál, pedig ez már egy másik nap volt.
továbbá életemben először
szabtam szét egy egész tyúkot, és közben csak egyszer rohantam ki a konyhából (mert a egy élő madárnál csak egy döglött madár félelmetesebb) - de aztán összeszedtem magam, mert Balázs húslevest akart enni (amit már jelentős javulásként könyveltem el, mert előtte 2 napig nem evett) --- tehát életemben először
húslevest főztem a szétszabott tyúkból.
valamint életemben először nem osztottam le csóri házastársamat egy egész héten át, hogy most azonnal kezdjen el mosogatni.
és még: életemben először nem bezacskózott mélyhűtött, hanem a kicsi kezemmel megsodorgatott nudlit főztem. Balázs ekkorra már visszanyerte régi önmagát, és a nudlikészítés nagy szakértőjeként beszólt, hogy szerinte mit nem csinálok jól. és mivel az állapota már megengedte: visszaszóltam - és lett veszekedés és visszazökkent minden a régi kerékvágásba.
leszámítva, hogy még mindig süket fél fülére.
Print
