egy bicajtúrán rettenetesen összevesztünk Ferivel egy bogrács akármi fölött kb. azon, hogy karikázzuk vagy kockázzuk a hagymát. azóta szigorúan egy estére korlátozzuk az együtt töltött időt, lehetőleg az asztal különböző részein ülünk és kínosan őrizzük a status quo-t. úgyhogy kicsit tartottam a közös főzéstől Perével meg vele, de mind a hárman úgy gondoltuk, jobb lesz békésen lerészegedni, mint vérfürdőt rendezni a karácsonyi vacsora alatt, ezért elképesztő udvariaskodási köröket futva a szintidő két és félszerese alatt főztük meg a kosherit (ami [ Tovább ]

van egy párhuzamos valóság a pinteresten, szépséges adventi kalendárokkal meg csudálatos(an tiszta) karácsonyi enteriőrökkel. a bolt oldalán ilyesmiféle dolgokkal szórakoztatom az odagyűlteket, megpróbálva nem felnézni a monitoromról – így kerülve el a szembesülést a mosogatóval (amiben ma reggel kicsit összébb rendeztem a dolgokat, hogy még férjen bele ez-az), a nappalit teljesen elborító jegyzőkönyvekkel, meg az egész heti gardróbommal mindenhol. a minap a fenti helyen találtam egy képet magamnak is, rögtön elöntött a tenni vágyás adventi koszorú-ügyben, felmértem, hogy a konyhaasztalt [ Tovább ]

este 7kor kellett volna megjelennem egy kocsmakvízen, de a 18.50-es start miatt az időben odaérés még úgy is lehetetlen küldetés volt, hogy az alaptempóm általában száguldásként jellemezhető. azért megpróbáltam legyőzni az időt, és ki tudja, miért gondoltam, hogy eközben jó ötlet lesz anyával megvitatnom a legújabb marketingötleteimet telefonon, de megtettem. tehát jobbomban a telefonnal (teljesen elítélhető módon), balomon a rákosrendezői szárnyvonallal én és biciklim száguldottunk a sötét éjszakában, amikor a semmiből kilépett elém 3 alak. egy fék meg nem fék. [ Tovább ]

mit tesz az ember, ha a házastársa (aki egyébként tényleg lenyűgözően okos) forwardol egy ímélt, amiben a Mensa is megerősíti ezt: “Ön – nemÉci – elérte a jelen teszt maximumát, eredménye a mérési tartomány fölé esik. Próbálja ki az Ön IQ-szintjének mérésére kalibrált felvételi tesztünket, amellyel a Mensába is bekerülhet! Időpont foglalása…” stb. stb.? először is mélyen elgondolkozik a saját képességeiről, a helyéről emellett a hiperember mellett, egész napos  frusztrációt tart, mert csak ki kellene tölteni, de ki a fenének [ Tovább ]

Balázzsal rendkívül lelkes, ámde tökéletesen felelőtlen túracsapat vagyunk. ha loopwalk, moderate és 4-5 óra, nekiindulunk. nem nézünk időjárási oldalakat, nincs iránytűnk, az esetek többségében a térkép egy egyvonalas A4-es lap, amin fel van tüntetve, hogy ‘starting point’. (bár újabban legalább víz meg 2 alma van nálunk.) aztán általában szokott valami kis viszontagság kerekedni, amit hősiesen legyőzünk és a kocsi mellett megfogadjuk, hogy legközelebb most már tényleg csak térképpel. hasonló készültséggel értünk a Sauce Creek Walking Trail kezdőpontjához: be volt borulva, [ Tovább ]

itt most egy csodálatos brownie-nak kellene következnie, ami Péter születésnapi vacsorájának képezte jelentéktelen részét, de nem fog, mert egyrészt én is beláttam, hogy a csodálatos jelzőt a legnagyobb jóindulattal sem tudom a kész produktumra ráaggatni, másrészt amikor Dóra meglátta, szerintem elfelejtve, hogy hangosan gondolkozik, azt mondta, hogy nem érti, hogy ez hogy nézhet így ki, amikor milyen állatjó képeket lát a blogon. de ez a probléma nem igazán volt lényegi a későbbiekben. másnap jött egy körímél a házigazdától (“A sokszor [ Tovább ]

gondoltam, megpróbálom ismét felvenni a laza attitűdömet utazásilag: annyi időt hagytam a Cork-Dublin útra, amennyi kényelmesen elég szokott lenni arra, hogy odaérjek a reptérre, átvilágíttassam a ridikült és elsétáljak a kapuig. ez a terv már Dublin előtt borulni látszott az autópálya-dugóban, de a belvárosig még tartottam magamban a lelket, mire kiért a busz a reptérre, már megbeszéltem Balázzsal, hogy ugye jól emlékszem az egyik Millásreggeliből, hogy van vm limit a lekésett repülő utáni következő gépre vett jegy áránál. itt lépett [ Tovább ]

van az az idegesítő eső, ami esik egész nap, nem nagyon, csak annyira, hogy utáljak elindulni benne, szürke eget okoz, szar kedvet és édességzabálást. meg van a múlt heti, amitől mini árvíz lesz a Béke téren, meg éjszakai setét délelőtt. ennél a pontnál egy telefon a fél9-es helyre, hogy kések kicsit, mert ennyire csak nem fog egész nap szakadni. és tényleg: az 1/3 útnál sokkal durvább lesz. 16 percig álldogálok egy kapualjban, az eső továbbra is a sokkal durvább fokozatban [ Tovább ]

50-60 vadidegen elé kiállni egy értekezlet 2. órájában és közölni velük, hogy azért jöttem, hogy megtartsam életük 178. tűz- és munkavédelmi oktatását, nem túl hálás feladat. aztán a “vigyázzanak magukra” zárás után állni a tapsviharban (!!!) (újra leírom: éves ismétlő tűz- és munkavédelmi oktatást tartottam), az nem simán durva, az flow. ebbe az egész hetes áramlásba csatlakozott be Pere egy kiló krumplival, hogy akkor főzzünk krumplifőzeléket (a főzelékes atyaúristennek nagy rajongói vagyunk mind a ketten, de néha akkora kapitális baromságokat [ Tovább ]

megcsináltam ezt a tortát alant, volt vagy két óra nettó, a sütés nélkül, plusz a hajnali biciklitúra a macaronokért (amiket Katuci volt oly drága és megsütött helyettem). kicsit szorongtam, hogy a mascarponés krém megáll-e majd (mert Lilla pont tortát csinált és nem ért rá szakmailag eligazítani), de az végül is benne volt a két órában. aztán Balázs felébredt és megkapta a tortát, moderáltan örült, megitta a kávéját és végre már látott is: észrevette a macaronokat, magán kívül lett az örömtől, [ Tovább ]