PJ Balázs egyik igazi ír kollégája, akit 2 éve zártam a szívembe, amikor a helyi sörfesztiválon úgy berugott, ahogy csak az írek tudnak – miután behajtogattuk egy taxiba, még halálosan büszke voltam magamra, hogy e, én bezzeg milyen jól bírtam az estét – aztán másnap délután már hiába kerestem a kb. egyhetes gyönyörű és méregdrága lakatomat a bicikli körül – miután felocsúdtam a sokkból és gyalog elindultam a boltba, úgy 500 méterre a lakástól megtaláltam egy bokor alatt – gondolom, [ Tovább ]

sosem gondoltam volna, hogy nagy magányomban a nappali közepén elheverve bebita bonita videókkal fogom szórakoztatni magam. és ami még durvább, másnap reggel felkenek egy olyan sminket, amit eddig csak nagyon ritkán, de akkor is véletlenül. (és a még ennél is durvább: rendeltem egy ecsetkészletet… – na, ezért nem kell sminkvideókat nézegetni.) (BB inkarnációjával a Digitális Dívák konferencián találkoztam, ahova fogalmam sincs, hogy keveredtem el – lévén az a stíl, amit a megjelent közönség képviselt, nem annyira a sajátom – valószínűleg [ Tovább ]

Kubát szerencsésen abszolváltuk, érdekes hely volt, de nem sok mindent láttunk. az országról van pár nagyon jó blogbejegyzés, ill. Horváth János kimondottan jól megírt könyve: felesleges lenne újra leírni ezeket a dolgokat, meg egyébként sem vagyok orákulum semmilyen témában. benyomásaim vannak, semmi több. de ez az egész Kuba-túr sokkal kevésbé lett volna gördülékeny, ha Travellina nem válaszol szinte rögtön a neki írott ímélre, és nem kapcsol össze M.mel, aki nem intéz taxit, szállást és egy mesztic félistent aranyembert, Ebertet nekünk [ Tovább ]

a hétvégén Perével és Lacával (+30 idegennel) átbicikliztünk Ráckevére, mert úgy gondoltuk, hekket enni a Rómain nem elég kihívás. aztán egy fél bálna és 2 sör elfogyasztása, valamint a László úr ránk kényszerítette városvezetés után már jobban örültem volna, ha mégsem 40-50 km.re vagyok otthontól. amikor levezetésnek Csepelen eltévedtünk kicsit Perével, és biciklizgettünk még a lemenő napban pár kilométert, már biztos voltam benne, hogy legközelebb a Rómain lesz a hekk. ráadásul a Stadionoknál – ahonnan még mindig rohadt messze volt [ Tovább ]

miután nagylelkűen felajánlottam tesómnak, hogy külföldi létem idejére megkaphatja a remek turmixgépemet, egy hét múlva kaptam egy ímélt, hogy heló Éci, nem szegődnél el hozzánk? és mivel én szeretem ugyan a konyhát, meg a boltot is, Balázsról nem is beszélve, a tűzvédelem mégis csak a szívem csücske. hazajöttem. de nem volt turmixgépem, ami lássuk be, egy jól prosperáló élethez nélkülözhetetlen. úgyhogy átgurultam tesómhoz, bepakoltam a turmixgépet és hazahoztam. aztán ugyanezzel a lendülettel le is turmixoltam vele egy kis kukoricát kókusztejjel, [ Tovább ]

a glamping nem mondott nekem semmit hétfőig, de hál’ istennek csakis olyan barátokkal rendelkezem (direkt), akik még az ilyen dolgokat is tudják. és meg is mutatják nekem. így történt, hogy ma reggel Pere ideállított Kesével meg egy olyan k nagy bmw.vel, amiben én még életemben nem ültem, és elutaztattak Noszvajra. Kesével út közben csak kétszer keveredtem rövidebb elméleti vitába, de tekintve a sebességünket ez ki is tartott 150 km.en át. a művészfilm-finanszírozással annyira feldúltam szegény gyereket, hogy úgy 100 km/h-val [ Tovább ]

mivel ebben a pillanatban a világ egy meglehetősen távoli pontján turnézok (ahol nincs internet, egyrészt, másrészt valószínűleg ha lenne sem jutna eszembe posztot írkálni), gondoltam, megkérek pár embert, hogy írjanak már vendégreceptet ide mert láttam, hogy a nagyok így csinálják, hogy az eztettem-fanatikusok ne vergődjenek kétségek közt, hogy akkor most már tán sose lesz itt semmi. aztán rá kellett jönnöm, hogy tán még nem vagyok kellően nagy, mert a megkért, szám szerint 3 emberből 1 azaz egy küldött nekem tartalmat. [ Tovább ]

napsütéses órák száma: 100ezermillió koncert: 1 (András ötlete volt, és nem tudok elég hálás lenni érte: magamtól soha el nem mentem volna a Laibachra, pedig hiba lett volna kihagyni) mozi tesómmal: 1 (az Adele-t is szerettem, de ez még sokkal jobb volt) új munkahely: 1 kilométer biciklin: 224 addig alvás, amíg akarok: 0 nemzetközi jogosítvány: 1 dizájntáska hirtelen felindulásból: 1 (40%-kal le volt értékelve, tuti vétel volt) ebéd Andival, aki mindig tud valami tuti helyet: 1 (ahol egyébként a kaja [ Tovább ]

a közös recept négyőnk (Anikó, Gaba, Katuci, én) konyha-projektje, aminek már vannak előzményei (1-2-3), de az első évadot ezzel a tiramisukörrel befejezzük. köszi lányok, itt is, újra, hogy jöttetek, csináltátok – én kimondottan élveztem a közös dolgainkat. azt gondoltam, hogy a tirmaisu a következőképp fog történni: elmegyek a bótba, veszek egy mascarponét meg egy babapiskótát, aztán a mascarpones doboz tetején levő receptet megcsinálom. erre írták a többiek, hogy mennyi lehetőség van ebben a desszertben. magamban: ühüm. ezek a lányok mennyire [ Tovább ]

amikor ez a történet indult, a menza még csak csíráiban volt jelen hősnőnk életében, aki még megfelelően fiatal és magabiztos volt ahhoz, hogy amikor egy nagyon-nagyon rossz film után az alig egy hete ismert, de egyébként konkrétan álomfaszi rákérdezett egy vacsorára (amit hősnőnk ígért neki még a megismerkedésük 2. napján végtelen sok sör elfogyasztása közben egy prágai kocsmában, és amire hősnőnk természetesen nem is emlékezett), rögtön rávágta, hogy oké. hősnőnk valamiért úgy gondolta, hogy egy adag tészta porból készült sajtszósszal  [ Tovább ]