a 2 évvel ezelőtti dráma óta nem merem nem komolyan venni a házastársam nyavajgását az egészségügyi állapotát illetően, úgyhogy hétfőn nagyon lelkiismeretesen főztem teát és coldrexet, mértem lázat (37.4 – de nem szóltam semmit, komolyan vettem) és jöszmékeltem néma csendbe burkolózva, amíg délután úgy 3 órát aludt. mivel keddre normalizálódott a hőmérséklete, nagy mártíromsággal ugyan, de elvonult dolgozni – mondjuk a du. 3 órás törzsidő után 12 perccel már itthon volt és látványosan az ágyba hanyatlott azzal, hogy rendkívül gyengének [ Tovább ]

lentebb a nyugalom megzavarására alkalmas, kimondottan rémületes történet következik: ha nem érzi magában az erőt, kérem, NE olvassa tovább. tényleg. nem vagyok egy valentin-alkat, ennélfogva nem éreztem válságban a házasságomat, mert nem egy kazal rózsában ébredtem 14-én reggel, cserébe én se sütöttem szív alakú sütikét szeretlek felirattal, sőt, a reggeli turmixot se szivecskés szívószállal szervíroztam (hanem rántottával, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz). és mivel nem vagyok egy valentin-alkat, nem készültem semmiféle tervvel a nap csodálatos eltöltésére – na, [ Tovább ]

van annál idegesítőbb, amikor a semmi közepén az egyetlen, még használható biciklije is leáll az embernek? nem defektet kap, hanem megáll. miután hosszas gondolkozás után rájön az ember, hogy mit tegyen, hogy mégse a hátán kelljen hazacipelni a kerékpárt a pusztából és a bicikli újra gurulásképes, ha nem is vele, de mellette – – – akkor jön egy gonoszul elhelyezett padka és megmutatja, hogy VAN idegesítőbb a kerékpár leállásánál. például az, amikor az újraindítás mámorában rögzíteni elfelejtett kerék önálló éltetre [ Tovább ]

vételeztem két üveg bort a Bortársaságnál, amivel beszáguldottam a DM-be, hogy még a vége előtt elkapjam a Vandinik kivonás előtti brutál-leárazását. pont az ő polcuk előtt történt a tragikus baleset, melynek során az egyik, nagyon nagy gondossággal kiválasztott bor eldobta az életét, és otthagyott engem egy szépen terjedő rozéfoltban. (egyszerűbben: vettem egy leárazott miklóscsabit k drágán.) de a szomorú eset összehozott két emberrel, akik kicsit visszaadták azt a reményemet, hogy nincs még minden elveszve kis hazánkban: a boltos lánnyal, aki [ Tovább ]

amikor ezt olvastam, még otthon voltam a megszépítő messzeségben és pont az edényes részt emeltem ki az egészből, amikor átküldtem a cikket a házastársamnak és csak félig gondoltam komolyan – aztán Írországban volt egy kis boldog viszontlátás a busztól a lakásig, majd hirtelen szembesültem némi mosatlannal a konyhában (némi = gyakorlatilag a konyhaszekrény komplett tartalma, plusz a pizzásdobozok), amitől az otthon 6 hétig izmosodó feminizmusom csúnyán kiakadt: tkp. a tányérdobáláson kívül minden volt itt (ami pusztán azért maradt el, mert [ Tovább ]

 egy bicajtúrán rettenetesen összevesztünk Ferivel egy bogrács akármi fölött kb. azon, hogy karikázzuk vagy kockázzuk a hagymát. azóta szigorúan egy estére korlátozzuk az együtt töltött időt, lehetőleg az asztal különböző részein ülünk és kínosan őrizzük a status quo-t. úgyhogy kicsit tartottam a közös főzéstől Perével meg vele, de mind a hárman úgy gondoltuk, jobb lesz békésen lerészegedni, mint vérfürdőt rendezni a karácsonyi vacsora alatt, ezért elképesztő udvariaskodási köröket futva a szintidő két és félszerese alatt főztük meg a kosherit (ami [ Tovább ]

van egy párhuzamos valóság a pinteresten, szépséges adventi kalendárokkal meg csudálatos(an tiszta) karácsonyi enteriőrökkel. a bolt oldalán ilyesmiféle dolgokkal szórakoztatom az odagyűlteket, megpróbálva nem felnézni a monitoromról – így kerülve el a szembesülést a mosogatóval (amiben ma reggel kicsit összébb rendeztem a dolgokat, hogy még férjen bele ez-az), a nappalit teljesen elborító jegyzőkönyvekkel, meg az egész heti gardróbommal mindenhol. a minap a fenti helyen találtam egy képet magamnak is, rögtön elöntött a tenni vágyás adventi koszorú-ügyben, felmértem, hogy a konyhaasztalt [ Tovább ]

este 7kor kellett volna megjelennem egy kocsmakvízen, de a 18.50-es start miatt az időben odaérés még úgy is lehetetlen küldetés volt, hogy az alaptempóm általában száguldásként jellemezhető. azért megpróbáltam legyőzni az időt, és ki tudja, miért gondoltam, hogy eközben jó ötlet lesz anyával megvitatnom a legújabb marketingötleteimet telefonon, de megtettem. tehát jobbomban a telefonnal (teljesen elítélhető módon), balomon a rákosrendezői szárnyvonallal én és biciklim száguldottunk a sötét éjszakában, amikor a semmiből kilépett elém 3 alak. egy fék meg nem fék. [ Tovább ]

mit tesz az ember, ha a házastársa (aki egyébként tényleg lenyűgözően okos) forwardol egy ímélt, amiben a Mensa is megerősíti ezt: “Ön – nemÉci – elérte a jelen teszt maximumát, eredménye a mérési tartomány fölé esik. Próbálja ki az Ön IQ-szintjének mérésére kalibrált felvételi tesztünket, amellyel a Mensába is bekerülhet! Időpont foglalása…” stb. stb.? először is mélyen elgondolkozik a saját képességeiről, a helyéről emellett a hiperember mellett, egész napos  frusztrációt tart, mert csak ki kellene tölteni, de ki a fenének [ Tovább ]

Balázzsal rendkívül lelkes, ámde tökéletesen felelőtlen túracsapat vagyunk. ha loopwalk, moderate és 4-5 óra, nekiindulunk. nem nézünk időjárási oldalakat, nincs iránytűnk, az esetek többségében a térkép egy egyvonalas A4-es lap, amin fel van tüntetve, hogy ‘starting point’. (bár újabban legalább víz meg 2 alma van nálunk.) aztán általában szokott valami kis viszontagság kerekedni, amit hősiesen legyőzünk és a kocsi mellett megfogadjuk, hogy legközelebb most már tényleg csak térképpel. hasonló készültséggel értünk a Sauce Creek Walking Trail kezdőpontjához: be volt borulva, [ Tovább ]