és mindig csak színeket…

…avagy a másnapos rebarbarás crumble esete a déli verővel.
Viki a múltkor csepp kritikai éllel megjegyezte, hogy eltűntek a színek a képekről. a meglátás helyes. de ha adott egy fehér fal, egy sárgás radiátorlap és egy műbútorlap dohányzóasztal felváló szegéssel, ráadásul a héten a napsütéses órák száma nettó 56 perc, elég nehéz színeket kicsikarni a gépből.
na de ma! épp fogyasztjuk a következő havi napsütésadagot. ezért nagyon gyorsan lerongyoltam a szellemkastély tornyából és bent hagyva a konvenciókat, miszerint tűző napon nem fotózunk, ráadásul másnapos kaját, ami újkorában se volt fotogén, csináltam képeket. mert egyrészt zseniálisan jó volt (összízre), másrészt megtaláltam az ultimate crumble-tészta receptjét, amihez képest a táfelspicces sehol nincs.

a tésztarészhez

1 cup (=250 ml/12-15 dkg) teljes kiőrlésű liszt
1/2 tk só
1 cup (=250 ml/20 dkg) cukor
11.5 dkg vaj

know-how:

mivel ezt a részt Balázsra bíztam, az elkészítés a végletekig leegyszerűsödött: a multifunkciós konyhai robotgép elővesz, mindent beleszór és összekever. a cél: a borsó nagyságú morzsákból álló textúra. az ehhez szükséges idő: 8 mp. B túltolta, a tészta massza lett, de kis liszt hozzáadásával és még egy kis keveréssel kész lett a tökéletes crumble feltét.

a “töltelékhez”

250 g rebarbara, hámozva, egyforma hosszú darabokra vágva (2 cm)
2 mini alma negyedelve, majd vékonyan szeletelve
cc. 1 cm friss gyömbér reszelve
5 kardamommag összetörve (nem 5 teljes szem!)
5 dkg cukor
1 kupak vaníliaesszencia

know-how:

minden összetevőt lábasba tettem és nagyon alacsony fokozaton melegítettem. 15 perc alatt szépen szétfőtt az alma, felolvadt a cukor, megpuhult a rebarbara. én is mérnöki magasságokba emelkedtem.
amikor ez kész volt, beleöntöttem egy kenyérsütő-formába a masszát és rászórtam a morzsát. az új sütőmben 200 (!!!) fokon légkeverve 30 perc (amíg aranybarna nem lett).
kis várás (az egyik forrás szerint fél óra – háháháá), némi teszkó gazdaságos custarddal (vaníliasodó-, puding, jégkrém, whatever) megöntözés és magunkat betegre zabálás.

Egy hozzászólás a bejegyzéshez

Szólj hozzá!

Az email címedet bizalmasan kezeljük. A * karakterrel jelölt részek kitöltése kötelező.