a hülye Napja csak szó nélkül lemegy*

i think we’ve got lost (=szerintem eltévedtünk.) – ez volt az első mondat úgy 1 órája, amiben mind a hárman egyetértettünk. de addigra már mögöttünk volt 3 hegy (igazi hegyek, mármint, benne vannak az ír top14ben, és oké, hogy a wiki szerint nem kihívás, de nekem 6 óra túra után már kimondottan annak tűnt), amire előbb még boldog mosollyal, a tájat fényképezgetve, utóbb már (én legalábbis) kevésbé lelkesen felmásztunk.
az út 3/4-énél aztán belefutottunk egy olyan szakadékba, ami előtt mélyen (hehe) el kellett gondolkoznom az élet törékeny voltán, hogy mégis (KÖZÖNSÉGES LESZEK) mi a büdös picsának kellett nekem ide feljönni, majd elővenni azt a forgatókönyvet, hogy akkor most én visszafordulok és immár a töksötétben újra megmászom a hátam mögött levő 3 hegyet, összefutok minden jetivel, akik a hegyen garázdálkodnak, legyőzöm őket és meg is eszem, mert ekkorra már olyan k éhes voltam, hogy képes lettem volna jetit is enni – nyersen.
de aztán Eduard talált nekem egy barátságosabb lejtőt, ami nem 90 fokban lejtett, csak 68-ban, ami pont belevezetett egy lápba (hogy az utolsó, egyébként is feledhetetlen órát immáron vizes bakancsban tölthessem), ami tovább vezetett egy újabb hegyre, ahol már magyarul káromkodtam, és végül egy olyan házhoz, ami tökéletes helyszíne lehetett volna bármilyen trash-horrornak. én ugyan próbáltam megnyugtatni magunkat egy falka, éppen ránktámadó véreb plasztikus lefestésével (már amennyire ment a plaszticitás angolul 14 km hegymenet után), de egy idő után mind a két fickó halálos csendben szedte le a láncot az elénk kerülő kapukról (még ez is, bazz), idegesen kapkodta a fejét jobbra-balra, és akkor már én is kezdtem azt hinni, hogy holnapra címlap lesz a 3 felnégyelt kelet-európaiból.
aztán nem lett semmi.
csak sötét.
és még egy-két kilométer a parkolóig, de ezen a szakaszon már csak némán meneteltünk a setét éccakában.
az autóig.
ami nem indult.
na, és ebben a megszentelt pillanatban, Eduard, aki cseh, ékes magyarsággal annyit mondott, hogy “baszódj meg”.

amúgy elég jó a kilátás fentről, ráadásul alig 4 óra mászással ilyen tuti képet lehet kitolni az instagramra – tökre megéri.

ez még csak a 2. hegy volt...

na és akkor *mára ez + egy gado gado, ami tkp. nem más mint egy adag párolt zöldség egy kis mogyorószósszal. Bede azt írta, hogy utóbbi a maga 3 összetevőjével már igazi ízkavalkád az indonéz kulináriában, de Ottolenghi ezt valószínűleg nem olvasta, úgyhogy beleszórt még ezt-azt. én meg szintetizáltam a középutat. és hát elég jó lett. (és innen üzenném Bedének, hogy én viszont életemben még nem ettem olyan jókat, mint Indonéziában. de szerintem Bede nem olvas eztettemet.)

a receptnek az ír hegyekhez semmi köze a világon (nahát!), Ázsiába mehetnékemhez annál inkább, de Balázs kegyetlenül leoffolja minden azirányba tartó repjegyakciós bepróbálkozásomat. erre nem mondok semmit, írtam már ebben a posztban elég csúnya szót így is.

gado gado

gado gado

gado gado

Hozzávalók

    a mogyorószószhoz
  • 3 ek darabos mogyoróvaj
  • 2 dl kókusztej
  • 1 kis fej vöröshagyma, apróra vágva
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 cm gyömbér
  • 1 ek szárított ázsia-mix (citromfű, koriander, korinder, chili, kurkuma stb.)
  • 2 ek tamarind-szósz
  • 2 tk sambal olek (helyettesíthető némi chilivel)
  • 1 kk cukor
  • a minden egyéb
  • 15 dkg basmati rizs (száraz súly)
  • 2 kisebb fej krumpli, főzve, darabolva
  • 2 marék szójababcsíra
  • 10 dkg zöldbab
  • 5 cm uborka, csíkozva
  • 15 dkg kínai kel, felcsíkozva
  • sült hagyma érzésre (Aldi)
  • 2 db főtt tojás
  • sózatlan mogyoró (ilyenem nem volt épp készleten)
  • (tettem még bele minimális brokkolit is, de ez teljesen tájidegen)

Know-how

  1. a szószhoz az apróra vágott hagymát megdinszteltem, végén hozzáadtam a lereszelt gyömbért és a felszelt fokhagymát is, és addig kavargattam, amíg elkezdett jó illata lenni.
  2. erre az alapra ment a 3 kanál mogyoróvaj, a fűszerkeverék, a sambal olek, a cukor, végül az egészet felöntöttem a kókusztejjel - felforraltam, és kis lángon még pár percig főztem.
  3. a végeredményhez képest kevésbé darabos szószra vágytam, úgyhogy a végén még le is turmixoltam, de ez a programpont nyugodtan skippelhető.
  4. és itt tkp meg is állhatnánk, mert a párolt zöldségek gyakorlatilag bármilyen kombinációban alárakhatók a szósznak. merthogy a gado gadoban a szószé a főszerep - ha az el van találva, nagy probléma már nem lehet.
  5. a rizst, a krumplit és a tojást megfőztem.
  6. a zöldbabot és a brokkolit megpároltam.
  7. tálalásnál a rizsalapra rámertem némi szószt és minden egyéb párolt-főtt és nyers zöldség erre került rá. meg a főtt tojás is, négybe vágva (ha akartam volna, tuti nem sikerül ilyen félfolyósra a tojás - de nem akartam, ezért ilyen lett. csodálatos ez.)
  8. a végén megszórtam a pirított hagymával (ami a képről lemaradt), és ment még rá némi babcsíra.
  9. paradicsom nincs az eredeti receptben, szokás szerint a kép miatt kellett. a durvára tört mogyoró viszont szériatartozék, azt szórjatok rá mindenképp.

forrás és Ottolenghi Plenty-s receptje

http://www.eztettem.hu/2015/11/gado-gado.html

gado gado

chilis

2 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. Réka

    nekem B. ennyit írt tegnap ugyanerről:
    “ekképesztőenjó kirándulást csináltunk a hétvégén” :DDD
    kinek mi a jó, ugye? 😛

    Válasz
    1. Éci Szerző

      végül is a te tesód – de a végére tényleg annyira szürreális lett az egész, mint minden túránk hogy nem csodálkozom, hogy lenyomta az agyában a dicstelen részleteket 😀

      Válasz

Szólj hozzá!

Az email címedet bizalmasan kezeljük. A * karakterrel jelölt részek kitöltése kötelező.