a legújabb VKF! kiírója a Brioche blog volt, aki olyan szellemes feladatot talált ki, amire felkaptam a fejem - aztán elfelejetettem.

de késett a repülőm, így azt a buszt se értem el, amire jegyem volt, cserébe viszont az egy órával későbbit igen, ami pont belefutott a péntek esti dublini gigadugóba, ami másfél órát rádobott a 3.5 órás menetidőre - tehát volt időm agyfaszt kapni kétszer kiolvasni a Forbest, a Figyelőt meg az internetet - és még mindig nem voltam sehol a célhoz képest. úgyhogy kellő mélységben el tudtam merülni a ételek-híres emberek témában. a magyar oldalakon mindenhol ugyanazt a Dobos- és Eszterházy-tortát, Újházy tyúkhúslevest és Jókai bablevest találtam - amitől a legcsekélyebb mértékben se jöttem lázba. a pavlova teljesen magamtól jutott eszembe, de erről meg már egyszer kiderült, hogy nem annyira megy nekem, úgyhogy átálltam az angol keresésre és 1 mp múlva előttem volt ez, ahonnan a legkisebb ellenállás irányába mozdulva kiválasztottam a _nachos_t (meg mert tavaly nem nagyon ettünk arrafele rosszat; nem is értem, miért nem emlékeztem meg az ott esett kalandokról).

a nachos a történet szerint 1943-ban született Ignacio "Nacho" Anaya éttermében valahol az USA-mexikói határon, zárás után, amikor betoppant nagyobb mennyiségű katonafeleség Igancio éttermébe. a konyhában talált tortillaból, sajtból meg konzerv jalapeñoból rakta össze a vacsorájukat (nekem meg egy istennek se jut eszembe, hogy melyik nagyonhíres kajának pont ugyanez a története...). a hölgykoszorú nyilván rákérdezett, hogy mit is eszik, amire Igancio barátunk azt találta ki rendkívül szellemesen, hogy "Nacho's especiales" = "Nacho's specials" amiből az idő múlásával "special nachos" lett, hogy rövidre zárjam a történetet.

nachos

hozzávalók

• (a hozzávalók mennyisége teljesen esetleges)
• 30 dkg sült hús (pulled pork)*
• 1/2 doboz babkonzerv
• 10 dkg chedar sajt vagy feta
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 1/2 avokádó, felkockázva (vagy guacamole belőle)
• 5-6 szem koktélparadicsom
• 1/2 sárga kaliforninai paprika
• 1 ek borecet
• konzerv Jalapeño paprika (tetszés szerinti mennyiségben - teszkó gazdaságos)
• 1 kis doboz tejföl
• paprikaszósz** (a csípősséghez)
• 10 dkg (1/2 zacskó) tortillachips (sima sózott)

know-how

1. * tegnap csináltunk egy adag pulled porkot, annak a maradékát használtam a nachos-hoz: ez ízvilágában eléggé hasonlított ahhoz a szójás-római köményes-fokhagymás-lime-os-ananászleves marinádban pácolt húshoz, amiből az eredeti recept dolgozik.
2. a pulled pork szálazott húsát egy hőálló edényben elegyengettem, löttyintettem rá egy kis paprikaszószt, rászórtam a fél doboz lecsöpögtetett babkonzervet és reszeltem rá egy csomó sajtot - az egészet addig melegítettem a sütőben, amíg a sajt szépen rá nem olvadt. a végén megszórtam apróra vágott petrezselyemmel.
3. a paradicsomot és a kaliforniai paprikát apróra kockáztam, ráöntöttem a borecetet és összekevertem (lehetett volna zöldhagymát is beleszelni, de nem volt hozzá kedvem).
4. az avokádót szintén felkockáztam (ebből lehetett volna guacamolét gyártani egy kis hagyma, paradicsom és korianderzöld hozzáadásával, de ezzel se akartam most foglalkozni).
5. a tányérokra ment 1-1 marék tortillachips, erre a sajtos hús, az egyebeket (felkockázott avokádó, paradicsom-paprika mix, konzerv jalapenjo, tejföl) mindenki magának rakta rá.

forrás - ez a könyv egyszerűen szenzációs, úgy a stílusa, mint a képanyaga. a receptek pont azt hozzák, amit a cím után vár az ember: tök alap mexikói fogások a huevos rancheros - taco - nacho - tortilla - enchilada - margarita vonalon, meg rengeteg salsa, szósz és barbecue know-how. az egyik kedvenc szakácskönyvem.

** Valentinát tettem bele, ami Mexikóban olyan mint a Sriracha vagy a Tabasco az egész világon, de szépen jön fel hozzájuk. nem különösebben szofisztikált ízű, a mienk még csak nem is brutálcsípős (de ezt csak a szegényes spanyoltudásomnak köszönhető), a teljes autentikusság kedvéért mégis jobbnak láttam a Tabasconál (mindent tartalmazó konyhám Srirachat nem tartalmaz - őrület.)

a mexikói túra előtt nagyon sokat olvastam a Clandestino blogot, ahol van egy terjedelmes leírás a kajákról is, amiről azt hittem, hogy megéretettem, de az első evőhelyen rájöttem, hogy a tortilla/taco/enchilada/chili/mole szavakon túl azért még jó lenne pár szót ismerni spanyol konyhanyelvből a magabiztos rendeléshez - úgyhogy 2 hétig bizonytalanul rendeltem.