Svájc

úgy alakult, hogy a svájci kalandunk máris végetért (bár a Giger múzeumot azért belepasszinthattuk volna az ittlétbe), úgyhogy nem lesznek kalandos történetek a svájci hegyvidékről, se a csodavasútról (ami egyébként k jó), se az albérletkeresés abszurditásáról (erről  van sok rémtörténet Svájccal kapcsolatban, és egyik sem túloz), se a minden képzeletet felülmúló árképzésről (aminek hatására igen gyorsan lejjebb adtuk a szokott ír nívót, de még így is duplájába került itt élni mint Írországban), se a csokikról (amit nem is szeretek, de volt azért egy-két megingás az ittlétem alatt), se a sajtokról, se a nespresso-mániáról, se az irreálisan szép tájról (a zugi tó körüli futóutat pl. valószínűleg egész életemben sajnálni fogom) – ami lesz, az egy mangósalsa búcsúzóul (a jelenlegi lakásunk tartalmaz 1 bézik ikeás tányérkészletet, 2 fazekat, egy serpenyőt és 2 konyharuhát + a fényképezőgépemet az utazásokra fenntartott objektívvel – kihívásnak éreztem ebből valami képet kihozni (ami nem annyira sikerült)  – de úgy gondoltam, hogy ez a teljesen amatőr képanyag* tök szépen szemlélteti az ittlétünk nomádságát, illetve azt, hogy 0 fűszerrel is képes vagyok táplálékot előállítani (ami azért nem volt triviális).
(ez meg itt egy ananászos, még a hőskorból.)


na, újranéztem az amatőr képanyagot és arra jutottam, hogy azért mindennek van határa, úgyhogy elmentem a helyi (értsd: XIII. kerület) Lidlbe, vettem egy tökzöld mangót (jobb híján), másfél hét alatt megpróbáltam ehetőre érlelni, aztán csináltam egy új adag mangósalsát. (Mo.on vajon miért nem lehet SOHA érett mangót kapni, ha már kétszer annyit kell érte fizetnem, mint pl. Svájcban?!)

mango salsa

mangósalsa

Hozzávalók

  • 1 nagy érett mangó, apróra kockázva
  • 2 kis fej lilahagyma
  • 10 cm uborka, felkockázva
  • 1 piros kaliforniai paprika, felkockázva
  • 1 csokor petrezselyen (vagy koriander)
  • 1 lime leve
  • 1 csili (tűrőképességtől függően)

Know-how

  1. a felkockázott hozzávalókat óvatosan összeforgattam, kicsit megsóztam, ráöntöttem a lime levét, hagytam fél órát az ízeknek az összeérésre. (akár egy éjszakát is állhat, csak a hagyma miatt nem árt lefóliázva betenni a hűtőbe.)
  2. sült húsok mellé elég jó kis cucc. vagy tortillachipsszel magában is.
http://www.eztettem.hu/2017/05/mangosalsa.html

nade! hogy mégse múljon el Svájc nyom nélkül, azért csak idevezetem, hogy elrángattam Balázst Lausanne-ig (ami még a szupervasúttal is 3.5 órás túra volt Zugból) – Berntől (aminek az óvárosa egyébként Unesco világörökség-listás és a folyó túlpartjáról visszanézve elképesztően fotogén a látképe, sőt tartalmaz egy k jó Paul Klee központot is) már maga az út is élmény volt.

Zentrum Paul Klee, Bern

Lausanne előtt pl. a vonat egy darabig a szintén Unesco világörökség-listás teraszos szőlődombok közt halad, egy kis Genfi-tóval a háttérben, aztán Lausanne-ban ott a Genfi-tó maga, némi havas Alpokkal a háttérben, meg Keukenhofot simán kenterbe verő virágágyásokkal meg az szenzációsan zseniális Olimpiai Múzeummal (a google szerint az átlag látogatási idő cc. 3 óra – nekünk 2.5 óránk volt, de nem értünk végig) – teljesen le voltam nyűgöződve tőle (jó része élvezhető nyelvtudás nélkül is, de azzal még komplexebb az élmény), bár nem győztek meg semennyire se, hogy egy olimpia ej, de milyen jó biznisz a rendező országnak. (egyébként Hajós Alfréd és Kozák Danuta volt a magyarok közül konkrétan említve, vagy képileg megjelenítve.)
Lausanne-ban van még a Collection de l’art brut is, amit pusztán önszorgalomból tettem a listánkra (de végül nem maradt rá időnk), amiről pont most mondta tesóm, hogy világszinten egyedülálló ez a gyűjtemény. ehh.

Lausanne, Switzerland

továbbá ázsiai turistásan felvontattuk magunkat mindenféle eszközökkel a közelünkben található jelentősebb magaslatokra jelentősebb pénzösszegekért, miközben azzal nyugtattuk magunkat, hogy HA itt lenne a bakancsunk és HA itt élnénk huzamosabban, simán fel tudnánk mászni gyalog is.

Mount Pilatus, Lucerne

bónuszinfó: Svájcról ugyan még soha nem hallottam, hogy mekkora kerékpáros nemzet lenne, de az állomások többszintes kerékpártárolóinak a telítettségéből azt a következtetést vontam le, hogy de.

summa: többször megállapítottuk Balázzsal, hogy túl sok mindent láttunk már és nagyot kell gurítani annak a helynek, ami le akar nyűgözni bennünket – na, itt elég sok hely gurít ilyen nagyot.

Szólj hozzá!

Az email címedet bizalmasan kezeljük. A * karakterrel jelölt részek kitöltése kötelező.