feketebab-leves kakaóbab-törettel és csilivel
avagy ahogy anyánk sohasem csinálná. 2. felvonás.
az egyik kedves kolleganő volt szíves a múlt héten feketebabból sütikét sütni. (háhh!) megosztotta népszerű közösségi oldalon.
egy másik meg elment vadászni enni (hogy, hogy nem) és szintén megosztotta a mit-et ugyanott.
én meg inspirálódtam.
1/2 üveg pinot grigoval később aztán lett leves.
      
      feketebab-leves kakaóbab-törettel és csilivel
hozzávalók
- 20 dkg száraz feketebab
 - (egész éjjel ázott, másnap kuktában főtt 20 percet)
 - 1 kis fej vöröshagyma apróra vágva
 - 2 gerezd fokhagyma vékonyra szelve
 - 7.5 dl zöldség alaplé
 - 1 tk paradicsompüré
 - 15 g kakaóbab-töret
 - 1/2 jalapeno (maggal)
 - 1/2 dutch chili (maggal)
 - 2 zellerszár vékonyra szeletelve
 - 1 tk őrölt római kömény
 - 1 tk őrölt koriander
 - 1/2 tk oregánó
 - 1/2 tk őrölt szegfűbors (allspice fedőnéven fut az angol receptekben, ami azért tud megtévesztő lenni, ugye, plusz itt van még az Aldi nagyszerű, ám szintén allspice néven futó fahéj-szerecsendió-szegfűszeg fűszerkeveréke, a gyanútlanok megtévesztésére)
 
know-how
- a beáztatott, aztán leszűrt, majd legalább háromszoros mennyiségű hideg vízben feltett babomat 20 perc alatt megfőztem a kuktában.
 - a hagymát megdinszteltem, rászórtam a zellert, a csiliket és a fűszereket (amiket előzetesen megpirítottam, aztán ledaráltam kávédarálóban*) és kevés alaplevet öntve alá 4-5 percig főztem.
 - hozzáadtam a babot, a paradicsompürét és felöntöttem a maradék lével.
 - felforraltam, beleszórtam a kakaótöretet, botmixereltem. (só, ha még kell.)
 - tejföl és avokádó a tetejére a tálalásnál.
 

legközelebbre:
- kevesebb csokitöret, több csili, hogy nagyobb legyen az egyensúly az ízek közt
 - egy átszűrés nem tesz rosszat a végén, vagy csak egy részét pürésítem a levesnek, a többi meg marad egészben
 
*egy csomó helyen olvastam, hogy ha fűszereket darálok a kávédarálóban, használjam csak arra. hehe.
aztán a múltkor határozottan római kömény ízű porcukor lett az egyik sütibe, ami a sós vajjal együtt már azért kicsit sok volt, ezt én is beláttam.
kezdem azt gondolni, hogy vannak olyan okosságok, amiket nem a sznobizmus táplál.