koncert: 1 (András ötlete volt, és nem tudok elég hálás lenni érte: magamtól soha el nem mentem volna a Laibachra, pedig hiba lett volna kihagyni)
mozi tesómmal: 1 (az Adele-t is szerettem, de ez még sokkal jobb volt)
új munkahely: 1
kilométer biciklin: 224
addig alvás, amíg akarok: 0
nemzetközi jogosítvány: 1
dizájntáska hirtelen felindulásból: 1 (40%-kal le volt értékelve, tuti vétel volt)
ebéd Andival, aki mindig tud valami tuti helyet: 1 (ahol egyébként a kaja felejthető volt, a tálalása viszont kiváló, a pincér hozzáállása szintén, és még a kávé is - plusz sütött a nap)
élet lepergése 4 mp.ben, amikor a busz hirtelen ott lett a biciklim mellett, és láttam, hogy a sofőr nem lát: 1
drasztikus ruhakihajigálás a szekrényből, mert az mégse normális, hogy annak ellenére van dugig a szekrény, hogy 1) 2 éve nem lakunk otthon, 2) a fél szekrényt elhoztuk 2 éve ide: 1 (5 táska, de nagy táska, és kidobtam a régi bicajos hátizsákomat is, ami úgy 5 éve már használaton kívül van, cserébe nagy helyigénnyel bírt)
magamba roskadás, hogy ennyi mindent nem lehet megcsinálni 2 hét alatt: 4x legalább
3.3 dl sör 680-ér': 1 (oké, hogy nemcsak a vödör lehet a mérték, de azért itt éreztem egy kis túlzást - aztán Pere és Andi elvittek egy másik helyre, ahol már magamba kellett néznem: lehet, hogy csak szerintem k sok 800 forint egy sörért, még ha az "kézműves" is?)
nem TB-finanszírozott orvoslátogatás 14e-ér', ahol a doktornéni 2 ujjal bepötyögte az adataimat és ezen felül még tahó is volt: 1 (és itt most nem az a gond, hogy fizetnem kell, mert legalább számlát kaptam, de a doktornő ne kérjen már el teljes konzultációs díjat egy olyan adatfelvételért, amit a várakozásom 1 órájában (és 14E-ér' miért is kell egy órát várakoznom, amikor időpontra mentem?) a pultban cseverésző asszisztensnők akár meg is ejthettek volna, ill. ugyanezen órában én is képes lettem volna kitölteni a neve, anyja neve, születési ideje magasságokban szárnyaló kérdéssort - és akkor esetleg tudott volna válaszolni a doktornő 2-3 kérdésemre, és nemcsak minősíthetetlen hangon bekussoltat)
oltás egzotikus kórságok ellen: 3 (amikor is én meséltem a helyről, ahova épp készülünk, a doktornéninek, mégis nekem kellett a konzultációs díjat kifizetni)
rácsodálkozás az árakra úgy általában: 0/24 x 14
Magyar Sajtófotó, Titanic, Stúdió K: 0-0-0 (mert van, ami tényleg nem fér bele 2 hétbe)
idegsokk az egymással nem szinkronizáló kütyüjeim miatt: 2x (naponta)
bónusztrack - bootcamp a héten: 3 (h-á-r-o-m!) - hogy kipihenjem az előző két hetet
11 dkg aszalvány (3 fügét, mazsolát és áfonyát tettem bele)
1 érett banán
17 g kakaópor
2-3 ek méz
1 tk vaníliapaszta
1 csipet só
a csokibevonathoz (egyszerűbb változat)
egy tábla étcsoki
agyonbonyolítva
7 dkg kakaóvaj
1 tk kókuszolaj
1/4 tk vaníliapaszta
1 ek méz
2 ek kakaópor
know-how
a késes aprítóban a magokat összedaráltam.
hozzáadtam az aszalványokat, a banánt, a mézet, a vaníliát, a sót és a kakaóport és pulzálva addig kavartattam a géppel, amíg össze nem állt a massza.
nedves kézzel diónyi golyókat formáztam és éjszakára betettem a hűtőbe (a fagyasztó gyorsabb opció, de az itteni hűtő mikrofagyasztója állandóan tele van, úgyhogy maradt a lassabb út).
másnap az agyonbonyolított verziójú csokimázat csináltam meg: vízfürdő felett egy üvegedényben szép lassan felolvasztottam a kakaóvajat (előzőleg szétdaraboltam), hozzáadtam minden egyebet és simára kavartam.
amikor kicsit hűlt, a teljesen megdermedt golyókat belemártogattam.
két réteget kaptak, mert nem bírtam magammal - de szétrepedeztek hűlés közben, nem nagyon, de azért mégis.
pikk-pakk megdermedt a csoki rajta, és onnantól tkp. ehető.
a tetejére darabolt banánchipset szórtam.
ez a mennyiség 3 embernek kb 4 percre elegendő - ha közben senki nem beszél, csak tömi magába, és erősen koncentrál, hogy neki jusson a legtöbb. egyéb esetben a megevés 5-6 percig is eltarthat.