én komolyan készültem a roadtrip egyszem kempingezésére, úgyhogy nem hagytam magam elrettenni, amikor odaértünk a hegyi kemping teljesen elhagyott beengedőpontjához, ahol egy A3as plakáton egy 2 hete nyomtalanul eltűnt férfit kerestek (plusz egy lapra felfirkálták, hogy kedves Balázs és Éci, menjetek a 142-es sátorhelyhez).

se akkor, amikor mindenhova ki volt írva, hogy a mókusok (és még egyéb állatok is, akiknek a nevét soha nem láttam angolul leírva) egy része pestises, lehetőleg ne érintkezzek velük. (a medvék miatt kitett zárható élelmiszertároló dobozokon már nem lepődtem meg, azok a völgyben is mindenhol ott voltak - mondjuk ettől azért jobban nem éreztem magam).

meg akkor se, amikor kiderült, hogy nincs áram (nem épp most, hanem úgy általában) - mindenhol roppant hangulatos kis tábortüzek égtek, életemben ennyi csillagot még nem láttam, őrületesen jó fenyőillat volt és úgy tűnt, hogy a gyakorlatban is remekül működik az autóban megágyazás elméletünk. felpattintottunk egy üveg bort, bámultuk a csillagokat és nem győztük élvezni ezt az egészet.

aztán elkezdett kicsit hűvös lenni a romantikához.

aztán még jobban.

egy darabig tartottam magamban a lelket, hogy egy szuperhálózsákban vagyok, nem fázhatok, de elég hamar eljutottam odáig, hogy vagy nem szuper a hálózsák mégse, vagy k hideg van. úgyhogy minden ruha rámkerült lassanként, amit megtaláltam a töksötétben.

...

Balázs alapvetően igen jámbor lélek, pont ezért volt egészen erős az a jelenet, ahogy hajnali 5.46kor (ez az időpont egyébként nem szerepel az órájában) kivágta a kocsi ajtaját egy "akkor most már szerintem reggel van, a kurvaéletbe" mondattal, amivel beindította a kocsi riasztóját, vélhetően a szomszédban sátrazó 5 spanyol túratárs nagy örömére (bár szerintem ők eddigre már megfagytak), drámai arccal közölte, hogy mínusz 1 fok van, és még valamit a hypothermiáról. na, itt azért csak felhívtam a figyelmét arra, hogy gyakorlatilag mindent magamra rángattam a végtelenül hosszúnak tűnő éjszaka alatt, a hálózsákom kivételével, mert az az éjszaka nagy részében az ő testét borította. a sajátja mellett természetesen. és kb. 1 órát aludtam, azt is 4 részben, mert amikor végre sikerült valahogy kizárnom az agyamból, hogy mindjárt megfagyok és kicsit álomba zuhantam, ő éppen akkor gondolta hosszan elemezni a kocsi nem megfelelő dőlésszögét (amit én navigáltam direkt ferdére. nyilván.), a hőmérséklet drasztikus csökkenésének a következményeit, a mókusok kórságának okait, meg még pár dolgot, ami épp eszébe jutott.

na, de legalább nem zabáltak fel a medvék.

always look on the bright side of life.

volt egy olyan koncepcióm, hogy az USA-posztokhoz valami odaillő kaját gyártok. DE! a BBQ oldalas nem képezi részét a repertoáromnak, cheesecake már volt, sört nem főzök (még), Oreoból meg a bolti is jó. szóval a koncepció elvérzett.

tarhonyás csicseriborsó-egytál

hozzávalók

• 1 fej hagyma, apróra vágva
• 2 gerezd fokhagyma, apróra vágva
• 2 normál sárgarépa, vékonyra karikázva
• 1 szál szárzeller
• 1 doboz paradicsomkonzerv (40 dkg)
• 20 dkg csicseriborsó (konzerv)
• 1/2 zöldségleves-kocka
• 1 marék mazsola
• 1 fahéjrúd
• 1 tk koriandermag
• 1 csokor petrezselyem
• 2-3 marék rukkola
• 3 ek napraforgómag
• 10 dkg tarhonya (szárazsúly)
• a sáfrányos joghurthoz
• 1 dl joghurt
• 3-4 szál sáfrány
• 1 gerezd fokhagyma, egészen apróra vágva

know-how

1. az apróra vágott vöröshagymát és a felkarikázott répát, zellerszárat egyszerre kezdtem el dinsztelni egy jó csipet sóval, egy idő után hozzáadtam a fokhagymát is.
2. amikor a hagyma megpuhult, hozzáöntöttem a doboz paradicsomot levestől, PLUSZ egy paradicsomos doboz vizet, és itt ment bele a csicseri, a koriandermag, a marék mazsola, a fahéjrúd és a fél leveskocka - felforraltam.
3. ezzel párhuzamban a 10 dkg tarhonyát egy másik serpenyőben kevés olajon megpirítottam és beleöntöttem a forrásban lévő paradicsomos lébe.
4. lejjebb tekertem a hőfokot (közép alá) és addig főztem, amíg a tarhonya meg nem főtt (ekkora a lé nagy részét a tarhonya magába szívta).
5. a legvégén belekevertem a durvára vágott petrezselymet, szétporcióztam (nem mintha nem egyedül ettem volna, de nem tudtam eldönteni, hogy miben fényképezzem), minden tányérra ment egy marék rukkola és 1-2 kanál sáfrányos joghurt - mindig ideírom, hogy fasza lett, dehát tényleg. már csak azt nem értettem egész délután, hogy mégis mi a fenének mentem el a boltba főzés előtt direkt azért, hogy vegyek egy fej kelkáposztát ehhez a kajához.

forrás: Jamie Magazine, issue 72., Sep/Oct 16

az írás nem jött volna létre, ha működik a KLM gépén a fülhallgatóm és a beépített monitor közti hangátvitel és esetleg meg tudtam volna nézni 3-4 filmet az alatt a 9 óra alatt, amíg átrepültük a fél világot. és főleg nem jött volna létre, ha Balázs nem szervezte volna meg ezt az utat az elejétől a végéig ❤️

ami nem hangzott el eddig: a Yosemite NP lehetetlenül gyönyörű.