az egyébként már haladógurman-szinten levő házastársam ma reggel annyit bírt mondani a mozarellakrémemre, hogy: “hát, ez nem egy parenyica…”. (gondolom, itt az egyszerűségére próbált utalni.) mélyen elgondolkoztam, hogy megérdemli-e egyáltalán a citrommal és kakukkfűvel sült tengeri sügért*, ami a mozarellakrémhez járt vala. megkegyelmeztem végül, saját jól felfogott érdekemben: ha éhen hal, nem fog több mozarellát venni nekem. ami – most már ezt is tudom – nem parenyica, de azért jó az. krémként. bazsalikomos paradicsompürével. a hal mellé. *!!a tengeri sügér [ Tovább → ]