2 recipe összefésülése ez itt, de nem nevezném igazán sikeres megvalósulásnak. valami történt a karamellával: nem sós, hanem keserű lett. lehet, hogy a szuper barnacukromnak volt már (nem lehet, hanem tény) eleve egy olyan aromája, ami ezt eredményezte.
továbbá a zselésítést agar-agarral gondoltam megvalósítani. a port enyhén forrásban levő folyadékba kell keverni – legközelebb egy külön tálban teszem ezt meg, és a bekevert cuccot öntöm az összeshez (mondjuk ennyi eszem igazán lehetett volna első körben is). mert most csak összecsomósodott, és a hatóanyagokat (úgymint seaweed) valószínűleg kiborítottam a végén.
ápdét: fél óra alatt tökéletesen megszilárdult a 12 fokos erkélyen. örülés.
panna cotta babérlevéllel és sós-karamellás almával
Hozzávalók
- 3 dl tej
- 3 dl tejszín (30%, habtejszín, csak ilyet használok mindenbe)
- 4 ek cukor (fruktóz + szőlő 1:1, a sima cukrom elfogyott)
- csipet só
- 4 db friss babérlevél széttépkedve (ami annyira nem volt friss, de nagyon jól fagyasztható)
- 5 g agar-agar
- 5 dkg cukor
- 5 dkg vaj
- 2 kis szem alma, hámozatlanul, kockázva
a panna cottához
a sós-karamellás almához
Know-how
- a tejet és a tejszínt a cukorral és a sóval forráspontig hevítettem (nem hagytam felforrni).
- a már átmelegedett folyadékba tettem a babérdarabokat, 20-25 percre - ennyi idő alatt brutál aromát vitt át a löttybe.
- az agar-agaros sűrítés metódusa némileg eltér a zselatinostól - egyszerűbb, de ezt már fent vázoltam. (ha elfogy a kifogyhatatlannak vélt agar-agar készletem, átállok a zselatinra: min. 2 lap zselatint hideg vízbe áztatni, 10 perc múlva kinyomkodni, és a lapokat a leszűrt, még meleg folyadékhoz adni és kézi habverővel feloldódásig kavarni.)
- a löttyöt átszűrve adagoltam poharakba.
- az almához a cukrot alacsony hőfokon karamellizáltam (egy ideig nem történt semmi, aztán fél pillanat alatt felolvadt, tökre megijedtem - nem tudtam, meddig hagyjam "karamellizálódni", lehet, hogy itt csúszott el a projekt, és egyszerűen csak megégettem, pedig kavartam nagyon, biz' isten, mégcsak nem is mosogattam/fényképeztem/sütöttem palacsintát közben). (utánaolvastam, előírás szerint csináltam - akkor már csak az alma lehet a hibás.)
- az olvadt, hívjuk karamellizáltnak, cukorhoz tettem a vajat, majd az almakockákat.
- ennyi - de nagy valószínűséggel nem ezzel állok a vendégeim elé holnap.
- ps.: mégis eléjük álltam. óóóriási siker volt. 🙂
innen és A könyvből
és hol a só? Mintha én írtam volna a receptet 😀 én is mindig kihagyok ezt-azt. Gratula az oldalhoz, Éci! örülök, hogy rátaláltam! Nagyon jók az írásaid! a képeid meg lenyűgözőek!!!
miket kérdezel?! 😀 fogalmam sincs 🙂 🙂 a könyv valószínűleg az első csiliésvanília könyv lehet, de most még csak meg sem tudom nézni — tudsz élni sós karamella nélkül? 😉 esetleg javaslom, h sózd meg a karamelles almát… 😀