Chili&Vanília-sorozat: bisteeya

ez valami elképesztően iszonyatosan k jó lett. komolyan. a felénél csak azért hagytam abba a betömését, mert hogy néz már ki betolni egy egész réteskorongot, mégha annak csak 18 cm az átmérője. (fontos paraméter! kevés a töltelék, egy ilyen átmérőjű formát viszont pont megtölt.)

Ch&V szerint ez 8-10 adag. aha. szerintem 2. és akkor még lehet, hogy marad egy szelet fél órával későbbre.

a cukros-fahéjas mandularétegnél kicsit elbizonytalanodtam, de a Mautner-univerzumban keringő receptek még soha nem okoztak csalódást, úgyhogy végigcsináltam.

amit viszont Online Balázsnak közben is sűrűn megjegyeztem, ez nem a hamar is, meg jó is kategória versenyzője. sőt a for dummies mezőnyben sem indítanám. és nem feltétlenül adnám olyan embereknek, akik először esznek nálam. sőt, nem adnám nekik.

mindenki másnak igen. reggel, délben, este.

bisteeya

bisteeya

hozzávalók

  • 1 csomag réteslap (8 lapos, 150 g)
  • a húsos réteghez
  • 1 fej hagyma apróra vágva
  • 1 púpozott kk fahéj
  • 1 ek reszelt gyömbér
  • 2 komplett csirkecomb (alsó,felső - életemben kb. egyszer vettem combot, direkt ennek a receptnek a kedvéért dupláztam)
  • 4 dl zöldségalaplé (nem kocka, ugye, mondanom se kell :)) - mivel kissé odakapattam, ezért még 2 merőkanálnyi kellett hozzá megítélésem szerint, de hogy mennyi lé van 1 merőkanalamban, le nem mérem)
  • só, bors
  • a mandulához
  • 7.5 dkg hámozott lapraszelt mandula
  • 4 dkg porcukor (csak úgy szemre, mert már annyira advanced vagyok, hogy simán kimérek
  • 4 dkg cukrot szemre; szőlőcukor lett benne, mert a kávédaráló félig van darált mákkal)
  • 1 kk fahéj
  • a tojásos réteghez
  • 2 egész tojás + egy sárgája (tegnapról megmaradt) felverve
  • 1/2 citrom leve
  • a lé, amiben a húsok főttek (ez nálam redukálódott 0 közeli állpotba, ezért tettem még 2 merőkanállal hozzá)

know-how

  1. a hagymát vaj-olaj keveréken üvegesre pároltam, hozzáadtam a fahéjat és a gyömbért.
  2. erre a keverékre tettem rá a szétvágott combokat. sóztam és fehéredésig sütöttem (az kimondottam érdekelne, hogy a fahéjtól bebarnult hagymás-gyömbéres izével bevont combokon hogy látszik a fehérdés...).
  3. aztán felöntöttem az ALAPLÉVEL (más nem jó, kocka fújj) és fedő alatt, kis lángon és öntöttvas serpenyőben (is odaégettem) addig főztem, amíg a hús könnyen levált a csontról.
  4. a levált húscafatokat feldaraboltam. (bőr nélkül. teljesen elítélhető módon azt kidobtam.)
  5. száraz serpenyőben megpirítottam a mandulát (gyorsan odakap, ezért csak 2 képet csináltam közben), rátettem a cukrot, a fahéjat, összekevertem.
  6. a húslébe belecsavartam a citromlevet, és hozzáöntöttem a felvert tojásokat - egészen híg rántottaszerűséget kell eredményül kapni. gusztustalan lesz.
  7. a réteslapokat 6 egyenlő széles csíkra metéltem. (ez volt a legjobb rész. ami utána jött, az már 6 percnél nem nyűgözött le annyira.)
  8. a csíkokat olvasztott vajjal kentem le, és csillag alakban elkezdtem bepakolni a kivajazott tortaformába (értelemszerűen ne maradjon lyuk sehol). érdemes lett volna 3 csíkot meghagynom a tetejére, mert a visszahajtogatásnál nem fedték le teljesen a tetejét, ami elérendő cél.
  9. amikor elfogytak a csíkok (3 kivételével, a gyengébbek kedvéért), beleszórtam a cukros-fahéjas mandulát. erre ment a hús, végül a tojásos mártás.
  10. a tortaforma szélén túllógó rétesdarabokat szépen ráhajtogattam (és konstatáltam, hogy nem érnek be a közepéig), a maradék csíkokkal pedig lefedtem.
  11. a tetejét ismét vajaztam.
  12. sütő. 180 fok, légkeverés, 20 perc.
  13. sütő elzár.
  14. 3 kép elkészít és elrohan dolgozni.

...6.5 óra múlva itt álltam 2 üveg borral az ajtóm előtt és lázasan kerestem a lakáskulcsot.

elég gyorsan eszembe jutott, hogy ott lóg a pendrive-on a gépteremben. 4.5 km.rel arrébb.úgyhogy a 3.5 km-re lakó húgot látogattam meg kulcsügyben, nyilván azért, hogy kincsekre bukkanhassak a lomtalanításon és beállíthassak hozzá egy akkora kofferrel, ami alól nem látszott ki a biciklim. majd hazafele begyűjthessek néhány fotogén tányért és poharat, valamit kisebb vitába bonyolódhassak egy nagybajuszos hazámfiával, akinek valószínűleg 8-cal több gyereke van mint kellene nekem (de akik nyilván mind engem boldogítanak a munkahelyemen) a pénzkeresés mibenlétéről. mindezt úgy, a bicikli lámpája pont egy csodálatos szódásszifont világított be, amiről állította az úr, hogy az övé. de megvehetem.