rebarbarás pite

hozzávalók

• a tésztához (Roux mester nyomán)
• 25 dkg liszt
• 12.5 dkg puha vaj
• 1 tojás
• 1 ek cukor
• 1/2 tk só
• 40 ml hideg víz
• a rebarbara-réteghez
• 50 dkg pucolt, 3 cm-es darabokra vágott rebarbara
• 8 dkg cukor
• a szószhoz
• 3 dkg puha vaj
• 3 ek cukor
• 3 ek darált mandula/mogyoró/dió
• 2 tojás
• 1 narancs héja reszelve
• 1 dl a rebarbara kisült levéből
• 75 ml tejföl (tejszín kellett volna)

know-how

1. a lisztet a sóval, vajjal, cukorral, tojással morzsalékos állagúra gyúrtam.
2. hozzáöntöttem a vizet és egynemű, sima tésztát gyúrtam. 20 perc hűtő. (vagy a hűtőben fóliában 1 hétig simán eláll.)
3. a hűtési idő végén 3 mm-es körlapot nyújtottam belőle (értelemszerűen nagyobb átmérőjűt, mint a 25 cm-es piteformám), feltekertem a nyújtófára és beletekertem a formába - zsírprofi munka volt.
4. a forma szélén belenyomkodtam a tésztát, villával megszurkáltam, ráterítettem egy sütőpapírt, lesúlyoztam 2 marék babbal és 20 perc alatt vakra sütöttem (160 fok, légkeverés).
5. a feldarabolt rebarbarát tepsibe tettem, leszórtam a cukorral, lefedtem és 15 percig sütöttem-pároltam. ennyi idő alatt szottyosra párolódtak, úgyhogy legközelebb rövidebb ideig aszalom őket - cél volt, hogy roppanósak maradjanak. nem maradtak. (150 fok, légkeverés)
6. a vajat a cukorral jól kikevertem, aztán mindent hozzáadtam, szépen sorban. a rebarbarbara leve és a tejföl ment bele utoljára.
7. az elősütött tésztára rárakosgattam (németes precizitással, tökéletes szimmetriába) a rebarbara-darabokat, hogy aztán ráöntve a szószt az ég egy adta világon semmi ne látszódjon ki a remekművemből. ami amúgy szétfőtt, úgyhogy a látványhoz sokat nem adott volna.
8. sütő, 170 fok, légkeverés. nálam 45 perc. a teteje szépen megbarnult (hogy ne mondjam: aranybarna lett - hehhe.)
9. kicsit hűlt, szeletelődött és mellőzve minden finomkodást, a rebarbara az arcomba vágta, hogy ő egy savanyű zőccség. manipulálhattam én cukorral. akkor is savanyú. pont. esetleg lehet szórni még több cukrot rá.

forrás