az volt a hely eredetileg, ahol albérletünk vagyon - ebből az elején voltak is kisebb traumáim: pl nem mertem elhagyni a lakást. aztán már igen, de akkor is sprintelve a 3.ról. ma már simán lemegyek, csak a váratlan neszektől leszek libabőrös kicsit.

a ház echte turista-hely: igazán imponzáns az épület (kívülről), 1600 méteres hosszával Írország leghosszabb épülete. 1852-ben épült, gótikus stílusban (itt az első ok, amiért a szellemek beköltöztek), mai nevét (Atkins Hall) a tervezőjéről kapta. eredetileg is ideg- és elmegyógyintézetnek épült (2. ok), ahol valószínűleg a hideggel való kezelés volt az egyik fő technika (hatalmas ablakok, egyrétegű üvegezés, 0 szigetelés) - szerintem, a dokumentumok szerint viszont a törökfürdős kezelést vetették be az elmebaj ellen - itt először a szigeten.

1992-ben zárt be az intézmény, de a '30-as évektől kezdve voltak problémák a higiéniával úgy általában, a leírások szerint.

aztán jött az ingatlanbuborék, lett új gazdája a háznak, aki elhatározta, hogy csinál egy hangulatos kis lakónegyedet ide, kisebb-nagyobb lakásokkal. az épületcsík 2/3-áig jutottak a beruházók, amikor a buborék kipukkant, Írország meg le (bocs) - a házat vitte a bank, azóta is ő kezeli, és adja bérbe főleg egyetemistáknak, a piacinál valamivel kedvezőbb áron (itt van egy köpésre a UCC) - cserébe villannyal fűtünk, 8 méter a belmagasság és nincs egyáltalán szigetelés. összességében a tél(ibb) időszakban ugyanott vagyunk mint egy középkategóriás belvárosi lakással.

ami viszont itt van, ott nincs: az déli városrész panorámája, csudálatos, gondozott park, szellemek, dohszag, parkló és a szomszédban egy piros téglás ház, ami benne van a top10 szellemjárta ír házban (többet nem vagyok hajlandó erről a témáról olvasni, már így is felkapcsoltam az összes villanyt).

mindez úgy kapcsolódik a recipéhez, hogy tegnap lehurcolkodtam egy tényleg félelmetes, biciklitárolóként funkcionáló lakásba a földszinten, ami déli fekvésű és egész nap besüt a nap, de azon a lakáson még az se segít. kitámasztottam az önbecsukódó ajtót a bicajommal, fennhangon dünnyögtem magamban, és próbáltam erősen nem félni és lefényképezni a slaw-t.

lencsefasírt édeskömény-slaw-val

hozzávalók

• a lencsefasírthoz
• 16 dkg puy lencse
• 5 dl víz, a lencsefőzéshez
• 1 gerezd fokhagya, a lencsefőzéshez
• 1/4 vöröshagyma, a lencsefőzéshez
• 1 babérlevél, a lencsefőzéshez
• 10 dkg gomba (nettó súly)
• 7 dkg lenmag, őrölve
• 5 dkg spenót
• 10 dkg napraforgómag
• 10 dkg kenyér, 3-4 naposat használtam
• 3/4 fej vöröshagyma, dinsztelve
• 2 ek mustár
• 3 ek balzsamecet
• 1 tk só
• 1/2 tk őrölt bors
• 1/2 tk őrölt paprika a füstölt a fűszerésztől
• az édeskömény-slaw-hoz
• 1 fej édeskömény, vékonyra karikázva
• 1 szem alma, juliennre reszelve
• 3 szál szárzeller, felkarikázva
• 3 ek olívaolaj
• 2.5 ek almaecet
• 1 tk szárított zsálya
• 2 tk citromlé
• 1/4 tk méz
• só

know-how

1. a slawhoz az összevágott zöldségeket és az almát összekevertem.
2. az olajból, almaecetből, citromléből, mézből és zsályából kikevertem a vinaigrette-t, összekevertem a slaw-val, megsóztam és félretettem, mert az állás nem tesz rosszat vele.
3. a fasírthoz a lencsét a vízben, a hagymákkal és a babérlevéllel puhára főztem.
4. amikor megfőtt, kivettem a babért belőle, hozzáadtam a mustárt és a balzsamecetet, és egy krumplinyomóval pürésítettem, nem teljesen homogénre.
5. félretettem hűlni.
6. amíg hűlt a kenyeret a késes aprítóban durvára daráltam, hozzáadtam a napraforgómagot, azzal is daráltam még kicsit, beleszórtam a megőrölt lenmagot, a sót, a paprikát és a borsot. összekevertem.
7. a 3/4 fej hagymát megdinszteltem, hozzáadtam a nem túl vékonyra szelt gombát, megpároltam, a végén rádobtam a felcsíkozott spenótot is, de ezzel már csak megforgattam.
8. a kihűlt lencsét, a gombás-spenótos keveréket és a kenyeres cuccot összegyúrtam.
9. ebből a mennyiségből 16 gombócot formáltam, kicsit ellapogattam őket, és kevés olajon, közepes lángon mindkét oldalukon megsütöttem őket.

forrás forrás2