it’s all in the details

lentebb a nyugalom megzavarására alkalmas, kimondottan rémületes történet következik: ha nem érzi magában az erőt, kérem, NE olvassa tovább. tényleg.

nem vagyok egy valentin-alkat, ennélfogva nem éreztem válságban a házasságomat, mert nem egy kazal rózsában ébredtem 14-én reggel, cserébe én se sütöttem szív alakú sütikét szeretlek felirattal, sőt, a reggeli turmixot se szivecskés szívószállal szervíroztam (hanem rántottával, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz).
és mivel nem vagyok egy valentin-alkat, nem készültem semmiféle tervvel a nap csodálatos eltöltésére – na, de ami lett belőle, az azért még engem is megrázott.
a nem megtervezett napon keresztbe-kasul karikáztuk a várost, majd zárásképp vettünk 2 morgóhalat és 4 szardíniát a piacon, hazajöttünk, és amíg a hal sült, elmélyülten kerestük a felbontott shirazban a bogyósokat és a borsos ízjegyeket, ami olyannyira jól sikerült, hogy nem is nagyon figyeltem fel Balázs azon kérdésére vacsora közben: vajon hogy került a halhúsba bele a koriandermag. aztán eljutott az agyamig a kérdés, és jobban odanéztem.
a koriandermagnak nézett dolog f-é-r-e-g volt. kicsivel még jobban megnézve nem egy, hanem sok. aztán a saját halamra is ránéztem, ha már (bár ennél a pontnál már nem kimondottan voltam éhes): és igen, ott is.
a shiraznak köszönhetően sikerült lazának maradni, helyzetet gyorsan átlátni, elsétálni a szekrényig, előszedni az összes töményszeszt, amit ilyen esetekre tartunk és – szigorúan fertőtlenítési szándékkal – szisztematikusan lealjasodni: a továbbiakban rájöttem, hogy a tequilát a sós-citromos bohóckodással sem szeretem, a vodka-szódát igen, sőt, az este végére még a valentint is kicsit.

másnap azért nem volt felhőtlen a reggel, amikor nagy hirtelen rámzúdult (mert a google-ben én mindig a világvége írásokat találom meg először), hogy a férgek nem feltétlenül lesznek a barátaim – gyorsítva számot vetettem az életemmel, elköszöntem mindenkitől, akitől fontosnak éreztem, továbbá megkérdeztem Gabát, hogy tud-e valamit ezekről az undorító lényekről. Tudott: “Ha a húsban találtátok, akkor lehet szó Anisakisról, de ez elvileg nyersen fogyasztott hal esetében veszélyes. Ha jól megsütöttétek, nem lesz gond. Ezek a lárvák 60 fokon 1 perc alatt kimúlnak. Bátorság! 😉 “

azóta eltelt két nap, még élek, tesómtól egyelőre visszakértem a neki ajándékozott konyhai eszközöket, és a halas recepteket egy időre félretettem. (márcsak azért is, mert itt a húshagyó kedd = pancake thuesday, gondoltam, egyszer az életben hadd haladjak már szélirányban. de végül is csak lekéstem, úgy látom.)

ricotta pancake with blueberries

ricottás palacsinta

ricottás palacsinta

Hozzávalók

  • 13 dkg liszt (6 tk, 7 sima fehér)
  • 5 dkg cukor
  • 1 tk sütőpor
  • 1 csipet só
  • 25 dkg ricotta
  • 2 tojás, szétválasztva
  • 1.25 dl tej
  • 1 tk citromhéj (újabban a DM-es Alnatura citromhéjat használom)
  • 1 tk vaníliapaszta (fontos a végízhez!)
  • 12.5 dkg fekete áfonya

Know-how

  1. a lisztet összekevertem a sütőporral, a cukorral és a csipet sóval.
  2. egy másik tálban a ricottát a tojások sárgájával, a vaníliapasztával, a citromhéjjal és a tejjel (könnyen keverhető, nem kell hozzá gép).
  3. a nedves hozzávalókhoz fokozatosan hozzáadtam a szárazat és homogénre kevertem - kimondottan sűrű tészta lett.
  4. egy 3. tálban a 2 fehérjét nem túl kemény habbá vertem, majd óvatosan beleforgattam a tésztába.
  5. 2 evőkanálnyi adagokban sütöttem meg közepes lángon. (nem folyik szét, mert tényleg nagyon sűrű.) a palacsinták tetejére szórtam pár szem áfonyát (belesüpped a tésztába), pár perc múlva megfordítottam és készre sütöttem.
https://www.eztettem.hu/2015/02/ricottas-palacsinta.html

ricotta pancake with blueberries

a bogyók Lantos Judit-tálkán fényképeződtek.

Egy hozzászólás a bejegyzéshez

Szólj hozzá!

Az email címedet bizalmasan kezeljük. A * karakterrel jelölt részek kitöltése kötelező.