VKF! 62. – összefoglaló II. (édes szekció)

úgy jött ki, hogy ebbe a szekcióba (az előző rész a sósakról itt) került egy csomó mindenki, akit már régen vagy nem túl régen, de ismerek, szeretek, úgyhogy helyről helyre gusztustalan szentimentalitásba fogok átcsapni valószínűleg – bocs érte. jövő héttől nem főzök két hétig tuti visszaveszem a saját hangomat.

a mamintiart szórósablonjait szerintem elég sokan ismeritek, azt viszont nem tudom, hogy tudtátok-e, hogy Anna sablonjai a saját konyhai kreatívkodásaiból nőtték ki magukat…
Praliné Zsuzsival koprodukcióban szoktak évente 2-3 receptfüzettel előállni, amiben egészen vadító dolgokat művelnek csokival és sablonnal – mint pl ez a tejberizstorta-dekor (a recept eredetije a Kifőztük magazinban jelent meg, és Citromhab jegyzi).
Mamintiart _ tejberizstorta

a Jókaja blogtól egy fél tejberizstorta képe érkezett:
jokaja_tejberizstorta

Juci, a From Juci szerzője az egyik leglelkesebb ifjú bloggerina az látókörömben, aki most cukrászlánynak tanul és összedobott legott egy újabb tejberizstortát sült tojáshabbal és párolt almával –  szerintem nagyon igen 🙂
fromjuci _ tejberizstorta

Panka meg a legkedvesebb kedves blogom – pontosabban nem Panka a blogom, hanem a Szárnyalj, a felhők fölött nem érhet baj. igazából Pankát szeretem nagyon, és olyan drága, hogy annak ellenére, hogy utál mindenféle idióta játékot, most csak a kedvemért mégiscsak csinált egy adag ehetetlen vegán rizspudingot mazsolával (majd egyszer biztos megkérdezem tőle, hogy a tofut mi az fenéért kellett belerakni ebbe az amúgy teljesen oké kompozícióba 🙂 ).
szárnyalj a felhők fölött nem érhet baj

Konyhavirtuóz ezzel a datolyás-narancsos tejberizzsel készült: az arabos ízvilággal nálam nem nagyon lehet mellényúlni, valószínűleg ezt is betömtem volna pikk-pakk.
konyhavirtuóz _ Datolyás-narancsos tejberizs

az I like konyha-ból/-tól (amit természetesen Ilike konyhaként dekódoltam és kicsit csodálkoztam a Krisztina aláíráson) jött ez a rizspuding (payasam), ami egy számomra teljesen ismeretlen rizsfajtából készült – köszi, hogy úgy gondoltad, Krisztina, hogy pont ez a VKF! lesz a megfelelő alkalom a rizs elkészítésére. 🙂
i like konyha _ payasam

az Életinfó/Sütök-főzök blog rizskochjának apropója annyira szép, hogy teljesen elérzékenyültem tőle (de most tényleg).
életinfó _ rizskoch

a Coffeinmentes és a Multikultikitchen írója szintén fontos szereplője az én kis VKF!emnek: ő volt az első olyan VKF! kiíró, akinek jelentkeztem a játékára. ekkortól kezdve beszélgetünk, újabban közösen főzünk is  (fántásztikus, mire nem jó ez az internet) – szeretem a képeit, szeretem a megcsavart receptjeit, szeretem azt az igényességet, ahogy a konyha-témához áll. és szeretem, hogy szereti a rebarbarát, amit én próbálok már 2 éve megszeretni, egyelőre nem sok sikerrel: szóval Anikó rizskochja és csavar rajta.
coffeinmentes _ rizskoch

és van egy 3. rizsfelfújt is a nevezettek közt: a Konyhán innen, kerten túl blogról: mini rizskochot sütni szerintem kimondottan nagyon jó ötlet – példul ez a recept is felkerült az eztettem menza várólistájára. köszi, Ági!
konyhán innen, kerten túl _ Rizsfelfújt

Katucival nem datálódik túl régre az ismeretségünk (pontosítok: Éci menzája nyilván már nagyon régen ismeri Katuci konyháját, fordítva azért erre nem vennék mérget), de azóta meglehetőst intenzív szakaszaink vannak 🙂 szóval, amit Katuciról minden jóravaló gasztrolány tud kis hazánkban, hogy fagyiban nagy. úgyhogy most szívem repes, hogy csakis erre az alkalomra csakis nekem FAGYIT csinált – rizzsel (mert az volt a téma, hehe). (mindenképp meg kell említenem még itt, hogy annyira gyönyörűek a kompozícióba hanyagul beleszórt fakanalak, hogy már-már elértem általuk a katarzist…)
Katucikonyha_sáfrányos rizsfagyi

aztán még valaki, akivel kapcsolatban megint csak nem tudok objektív lenni, annak ellenére sem, hogy nem is szeretem a csokit (bocs, Zsuzsi, hogy csak most mondom el) – de a legutóbbi Praliné Paradicsom bonbonkóstolásomra (mert tesóm megengedte, hogy vegyek az övéből, amit direkt ő kapott Zsuzsitól) egész pontosan emlékszem: le kellett támasztanom a bicajt, és le is kellett ülnöm, és könnybe lábadt szemmel, elhaló hangon kellett elsuttognom tesómnak a Deák tér közepén, hogy ‘adjá’ má’ még egyet!‘ — de ez most nem bonbon, hanem csokító:
Praliné Paradicsom_Chokito

a végére hagytam a Zöld Múzsát, Colette egészen zseniális blogját: hús nélküli szuperségek, annyira kreatívan, hogy az eszem megáll minden egyes recepttől – tulajdonképp ezért is gondoltam, hogy Colette-et kérem meg, hogy legyen a következő VKF! háziasszonya: tényleg izgatottan várom, hogy mi lesz a téma. na, de Eszter almás tortája még a mostani VKF!-re készült:
zöld múzsa

és akkor még egyszer: köszi mindenkinek, aki főzött és elküldte, annak is, aki akarta, de nem jött össze mégse, Csili anyánknak, aki elindította a VKF!et, Katucinak, aki elhitte, hogy képes leszek levezényelni ezt az egészet, bízott bennem és végig mellettem állt (néztem az oscar-átadót, igen),  továbbá a házastársamnak (neki nem tudom, hogy konkrétan miért, de nem szokták kihagyni a felsorolásból őket), anyukámnak és apukámnak, hogy eljuthattam ilyen magaslatokra és mind az összes legalább 10 barátomnak, akik enyhe nyomásra ugyan, de rendszeresen olvassák a menzai híreket. köszi!

11 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. wannabe chef

    Csucs a csokito!!!!
    Es a rizspudingba kerult tofu-rol: Azsiaban nem szivbajosak edessegekbe (akar sutibe is) beletenni a tofut es egyaltalan nem rontja el a desszertet, sot!!!!! Japanban sokszor ettem pl. olyan cheesecake-et, csokitortat, fankot, stb. amiben tofu volt es nagyon izlett! Igaz, Azsiaban a tofu is masabb, mint nalunk, valahogy sokkal kremesebb, nem olyan gumiszeru, mint nalunk. Meg a “pamut” (=kemeny) tofu sem! (En mar tobbszor gondoltam arra, hogy teszek fel a blogra tofuval keszult sutit, csak hat az ilyesmire nem annyira nyitottak az emberek…)

    Válasz
    1. Éci Szerző

      de attól még feltehetnéd… a szemléletformálás lényegesebb, mint a tömegigény kiszolgálása…

      Válasz
      1. wannabe chef

        Ezt én is így gondolom, csak az a baj, hogy amit nem ismernek az emberek, arra rá sem hajlandóak kattintani (tisztelet a ritka kivételnek). Így hát szemléletformálásról sem igazán beszélhetünk… Bezzeg ha gulyás, rántott hús és csirkepaprikás receptet tennék fel, rögtön özönlenének a lájkok!

        Válasz
  2. Juci Mélykuti

    Jajj, én is szerettem volna kommentelni, csak rohantam egyik helyről a másikra. Most meg a piacra rohanok, de ezt már nem hagyhattam szó nélkül! Hát Éci, le a kalappal, nagyon csodálatos összefoglalót írtál és külön köszönet a RIZSért! 🙂 Ja és persze az a pár kis mondatok is megdobogtatta a szívemet, amit rólam írtál! :))) Örülök, hogy így gondolod! 🙂 Köszönöm! :))

    Válasz
  3. Anikó

    Éci, nagyon szépen köszönöm a kedves megemlékezést rólam és az első VKF részvételedről :-). Pontosan tudom, hogy akkor is egyre járt az agyunk és teán füstöltünk kacsamellet készítettünk mindketten. Úristen, micsoda szag volt utána a házban, de megérte 🙂 És sajnálattal olvasom, hogy a rebarbara nem szerettette meg magát Veled. hm, ideje találkoznunk és sütnöm Neked egy igazi, klasszikus rebarabarás pitét. Tudom, hogy imádni fogod! Mindent köszönök, pussz!

    Válasz
  4. Pere

    From Jucit és Katucit azonnal feleségül venném 🙂
    Amúgy az egyik legjobb dolog a világon, mikor a rizsfelfújt készítésekor, a tepsibe helyezés előtt, sikerül elcsenni a kész masszából egy adagot 😀

    Válasz
    1. Éci Szerző

      Megszereztem a kódot 🙂 nekem nagyon tetszik az ötlet, valamit mindenképp összerakok.

      Válasz

Szólj hozzá!

Az email címedet bizalmasan kezeljük. A * karakterrel jelölt részek kitöltése kötelező.