miért ne lehetne máma mindenki boldog*
ez egy eléggé szokványos kókusztejes brokkolikrémleves, amiben maradt egy-két brokkoli egészben is (mondjuk az is csak a fotó kedvéért), de azért lehet szeretni.
ősz, lecsó, tarhonya, ilyesmi
majdnem lecsó lett, de aztán egy hirtelen csavarral főztem egy adag tarhonyát, sütőtökkel és római köménnyel.
ejnye
a gabonaszemektől ez inkább már egytálétel, szóval tökéletes választás a konyhába már kicsit belefáradtaknak.
nagyanyám büszke lenne
a kelesztési processz teljesen abszurd (de sima kelesztéssel is remekül működik), viszont az eredmény nagyon meggyőző: pont olyan puha és finom, mint amilyenre gyerekségemből emlékszem.
cheese-stuffed buns
when Bavarian pretzel meets some cheese and turns into a ball. goes well with beer.
fotóapparát – befejező rész
ha leszámítom a 2 cm átmérőjű krumplik megpucolgatását, tkp egy elég gyors vacsora emez krumplisaláta, ami ráadásul fényévekkel jobb egy sima majonézesnél.
videóhívás
a bajor perec és a sajt találkozása, és golyóvá válása. például sörkorcsolyának.
koncentrált
a lasagne vegetáriánus újraértelmezése karfiollal és édesköménymaggal. igazi comfort food.
a medve nem játék*
halleves másképp.
ki mikor
semmi búzalisztet nem tartalmaz, zabot viszont igen, úgyhogy nem gluténmentes. ellenben kimondottan finom, annak ellenére, hogy nem is nagyon szeretem a kókuszos dolgokat.