Receptek, amikben van uborka

atomfizika

az üvegbe összekészített salátának nagy előnye a könnyű szállíthatósága, a roppant variabilitása és az előre elkészíthetősége. nagyjából ezért csináltam üvegbe töltött salátát. meg mert azt gondoltam, hogy jól fog mutatni a képeken.

nem sétagalopp

gondoltam, megpróbálom ismét felvenni a laza attitűdömet utazásilag: annyi időt hagytam a Cork-Dublin útra, amennyi kényelmesen elég szokott lenni arra, hogy odaérjek a reptérre, átvilágíttassam a ridikült és elsétáljak a kapuig. ez a terv már Dublin előtt borulni látszott az autópálya-dugóban, de a belvárosig még tartottam magamban a lelket, mire kiért a busz a reptérre, már megbeszéltem Balázzsal, hogy ugye jól emlékszem az egyik Millásreggeliből, hogy van vm limit a lekésett repülő utáni következő gépre vett jegy áránál. itt lépett [ Tovább → ]

bibimbap a VKF!-London-Korea tengelyen

(hosszú lesz és nemvicces – de mindig elkap a hév, ha ennyi jó tudást gereblyézek össze valami érdekes dologról.) menőzhetnék, hogy mennyire odáig vagyok a koreai konyháért. de a bibimbapon és a kimchin kívül nincsenek nagy távlatok a koreaikonyha-tudásomban – és ezek is csak egy nem túl régen olvasott cikkből erednek. viszont akkora a hájp a bibimbap* körül az angol nyelvű írásokban, hogy kénytelenek voltunk átugrani Londonba körbenézni bibimbap ügyben ha már úgyis Londonban voltunk (megint), ettünk pár bibimbapot a [ Tovább → ]

beachparty — VKF 58.

jobb esetben van nyaralás. még jobb esetben ez még véletlenül sem tengerparti döglés. hanem mondjuk vízitúra vagy biciklizgetés a kispajtikkal. előbbi esetben van bogrács, utóbbiban ha van, akkor összeveszek Ferivel a hagyma szükséges mennyiségén, ha nincs, az éppen útba eső helyi egységben gordonblőt eszek. és akkor a TeaRoom-lányok kiírták az aktuális VKF-témát (minden bizonnyal az eddigi legkreatívabb módon körítve, de ez náluk mondjuk nem újdonság). legalább 2 napig próbáltam elképzelni magam napbarnított sellőtesttel egy bícsen, amint számos, szintén napbarnított és [ Tovább → ]

unalom

én nem tudom, mi az isten lelt, de egy hónapja nem vagyok képes normális konyhai létre. cserébe visszataláltam a szakácskönyv–ekhez (új belépők), meg szorgalmasan megveszek továbbra is méregdrága, de remekpompás újság–ok–at (pl.), amiket szépen sorjában végig is olvasok, sőt, eltervezem, hogy akkor most elejétől a végéig, tényleg, de aztán eszembe jut a mosogatás, a krumplipucolás, a hagymaszeletelés, a habverés, meg ilyesmi, és inkább csinálok egy vajas kenyeret. ha történetesen nem 4 napos és tökszáraz a kenyér. és mivel leginkább de, [ Tovább → ]